Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

– Legyen átkozott örökre!

Régen volt már. Életem egyik nagy napja. Visszagondolva már annyira szánalmasnak tűnik, de akkor azt hittem, nincs ennél fontosabb. Engem ünnepelt aznap mindenki. Körbeálltak, tiszteltek, felemeltek. Zúgtak a harangok.

Az asszony csúnya kék kabátot viselt. A csavargók minden évszakra alkalmas felszerelésével állt a kapuban. Már mindenki a templomban ült, a papok a püspök körül toporogtak indulásra várva. Nekem még gyorsan be kellett zárnom a gyülekezeti ház ajtaját, a sütő-főző asszonyok is látni akarták a bevonulást.

– Jó napot! Mit segíthetek? Jöjjön be az ünnepségre!

A jókedvemet semmi nem vehette el.

– Beszélni akarok magával – mondta az asszony.

– Kedvesem, ez most lehetetlen, itt nagy ünnepség kezdődik.

Ez a szégyenletesen leereszkedő stílus már felemeltetésem torzulása volt.

– Beszélni akarok magával!

– Adjak pénzt? Nincs most túl sok nálam. Vagy jöjjön vissza egy óra múlva, akkor ehet itt szabadon akármennyit! Vagy jöjjön be az ünnepségre!

Kezdtem ideges lenni. A harangok egyre türelmetlenebbül szóltak. A püspök már ki-kinézeget, hogy hol vagyok. Mennem kell!

– Csak beszélni akarok magával!

Az újra és újra, ugyanabban a tónusban elhangzó mondat betegessége kezdett megrémiszteni. A zsebembe nyúltam, aránytalanul nagy pénz akadt a kezembe. Nem törődtem vele, ez volt a szabadulásom ára. Az asszony elvette a pénzt, de nem tágított.

– Beszélni akarok magával!

– Kérem, menjen el most – már a hangom is türelmetlen volt. – Mennem kell. Majd jöjjön vissza később, akkor beszélhetünk is.

Választ nem várva otthagytam. Akkor felemelt hangon ezt mondta:

– Legyen átkozott örökre!

Megfordultam, mint akit arcon csaptak. Ő ott állt kék kabátjában, már nem mondott semmit. Kinek a küldöttje volt? Mit akart mondani? Soha nem láttam többé.

Az ünnepségeken áldások sora hangzott el. Azóta is ezerszer, a legkülönfélébb formákban. Hiszek az áldás erejében.

Ma reggel – mint annyi reggelen – újra az asszonyra gondolok. Csúnya kék kabátjában áll életem kapuja előtt. Van még elég erős áldás számomra?

Koczor Tamás

::Nyomtatható változat::