Keresztutak

Az elmúlt két évben a korábbi hagyománynak megfelelően a budapesti és a kolozsvári teológia több hallgatója megfordult a másik intézményben cserediákként. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) diákjai félévenként kettesével indultak felfedezni a kincses várost; Kolozsvár teológusai, a Protestáns Teológiai Intézet hallgatói pedig két ízben többfős csapattal látogattak el a budapesti teológiára. Egy-egy hét állt a látogatók rendelkezésére, hogy betekintést nyerjenek a másik intézményben zajló oktatásba, megtapasztalják a lelkiségét, a közösséget, és ismerkedjenek a két város kulturális örökségével. Mindemellett kölcsönösen a fogadó egyetemek vendégszeretetét élvezhették a diákok.

A legutóbb Kolozsvárra látogató magyarországi diákok biblikus és homiletikai tárgyakat hallgattak. A közelmúltban Budapestre érkezetteknek – közülük különösen a református hallgatóknak – az evangélikus dogmatika, etika, az evangélikus egyháztörténet és a liturgikus magatartás gyakorlata keltette fel az érdeklődését. Már az előadásokon elkezdődhetett egymás teológiai gondolkodásának, sokszor eltérő lelkiségének a megismerése. Ezt követte az áhítatok látogatása.

Kolozsváron igen korán, már hétkor fel kell kelni, hogy a „précesen” – vagyis az áhítaton – részt lehessen venni. A magyar fővárosban a leendő lelkészek fél tízkor gyűltek össze a genfi zsoltárok helyett lutheri korálokat hallgatni és így elcsendesedni. Érdekes különbség figyelhető meg a két igehirdetési hagyomány között is.

Egymás órarendjének, tanárainak, tanulmányainak megismerésén túl elmaradhatatlan és pótolhatatlan élmény a kulturális tapasztalatszerzés. A Kolozsvár főterén magasló Mátyás-templom, az evangélikus templom, a büszkén álló Mátyás-szobor és a nem messze álló Mátyás-szülőház árnyékában a közös magyar örökség ejthette ámulatba a látogatókat. A szokásos séta a botanikus kerten keresztül a Házsongárdi temetőbe vezetett. A látogatók megálltak Dsida Jenő, Kós Károly, Szilágyi Domokos sírja mellett. Az evangélikus hallgatók számára külön jelentőséggel bírt Reményik Sándor fejfájánál tisztelegni. A kolozsvári kulturális élményekhez hozzátartozik a teológia évszázados, nemrég szépen felújított épületének a megcsodálása is.

A magyar főváros vendégei a budai Vár s a Duna-part igézetén túl a Művészetek Palotájának muzsikájába is belekóstolhattak. Az EHE könyvtára is hasznos tartózkodási helynek bizonyult a cserediákok számára; emellett az otthoni magánkönyvtár gyarapításának érdekében „könyvesbolthadjáratokat” is indítottak a kolozsváriak.

Az esték – de már a napsütéses séták is – egymás jobb megismerését szolgálták. Kolozsváron a budapesti vendégek belekóstolhattak a pezsgő magyar egyetemi életbe; a közösen megszervezett vacsorák sok kapcsolat létrejöttét segítették. Budapesten a Bosnyák téri kollégium is többször volt nevetéstől hangos a vidám vacsorák alatt. Egy asztalnál beszélgethettek a leendő lelkészek készülő szakdolgozatuk témájáról, egyházuk jelenlegi helyzetéről, félelmeikről, álmaikról és reményeikről. A legutóbbi látogatás alkalmával több ízben elhangzott egy-egy ökumenikus imahétre való meghívás. Az imahéten túl a közös táboroztatásnak is meg lehet majd teremteni a hagyományát.

A cserediák-kapcsolat több hallgató számára nagy ajándékot jelentett. A jövő egyházának magyar teológusai ismerkedhettek meg, s tapasztalhatták meg, hogy az embereket elválasztó határok eltűnhetnek. Egymás különbözősége és egyedisége ajándék lehet saját hitéletünk, egyházi gyakorlatunk, jövőnk gazdagítása érdekében. Egységes keresztény magyar gondolkodáshoz személyes találkozásokon keresztül vezet az út.

Kalit Eszter