Keresztény szemmel

A gyülekezetekben egymás mellett élők jól ismerik egymást. Szinte nyitott könyvnek gondoljuk a másik életét. Talán bízni is tudunk a másikban. A hitelesség azonban nem a látható értékek alapján jön létre, hanem a belső, mély mozgásokban. Itt is mérvadó a Hegyi beszéd tanítása: „…ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van…” (Mt 6,18) Nem a plakát, a hirdetés vagy az e világi elismerés látványos keretei a fontosak, hanem a belső, valójában „titkos világ”, a jutalmak hajszolásának elkerülése.

Nem kevés a feladatunk! A társadalom pezsgő, zajos, sokszínű életében kell a ma is időszerű jézusi gondolkodást, a keresztény életformát érvényre juttatni, vállalni, hasznossá és vonzóvá tenni. Többszörös kölcsönhatásról van szó. Arra is szükség van, hogy a misszió jelentse a közjó szolgálatát a társadalomban. Az egyház időt és lehetőségeket kap Urától korábbi mulasztásainak, tévedéseinek korrigálására. Éljen velük bátran és felelősséggel, de soha ne éljen velük vissza!

Fontos feladatunk az egyház vagyonának rendben és működőképes állapotban tartása. Ez a gyülekezetekben kezdődik: templomok, lelkészlakások, egyéb ingatlanok megóvásával, de kisebb tárgyi és írott emlékeinkről sem feledkezhetünk el. A jelen mindig a múlton áll.

A „gettósodás” veszélye nemcsak az Ószövetség szent népét, Izráelt kísértette meg és fenyegette, hanem az Újszövetség szent népét, az egyházat is. Sem Izráel népének, sem pedig az egyház népének nem lehet életformája a „gettó”! Ne törjük meg lendületünket! Mindannak, amit Isten, a mindenség Ura és Jézus Krisztus, az egyház Ura éppen rajtunk keresztül, általunk akar elvégezni a világban, ne legyünk a fékezői!

Az első pünkösd után vagyunk. A Szentlélek Úr Isten nemcsak létrehívta az anyaszentegyház drága közösségét, hanem megtartja, lendületben tartja és megőrzi, hogy mindenben megfelelhessen rendeltetésének, küldetésének. Ez a lendület legyőz minden gátló tényezőt. Jézus legyőzi a vihart az „élet tengerén” is! (Mt 8,23–27)

Nem kevés tehát a reménységünk! A keresztények számára a futurológia tulajdonképpen eszkatológia, az pedig krisztológia. Az egyház hite szerint személyes életünk végének és megújulásának reménysége összefonódik az egyház és a világ célhoz érésének, megújulásának reménységével. Krisztus végső visszajövetele hozza el az ítéletet és a teljességre jutást, az egyház és a világ életének végét, azaz célba jutását, az új kezdetet Isten országában, az „új ég, új föld” világában.

Ez az eljövendő világ bűn, szenvedés és halál nélküli lesz, mert teljesen betölti a Szentháromság Isten dicsősége. (Róm 11,36) Hittel hagyatkozzunk Krisztus ígéretére! (Mt 28,18b–20) A „só” szolgálata (Mt 5,13) állandó feladatunk.

Dr. Barcza Béla