Egyházunk egy-két hete

Somlóvecseiek ünnepe

Nemcsak az evangélikus hívek, hanem az egész falu ünnepelt május utolsó vasárnapján Somlóvecsén. Ünnepi istentiszteleten adtak hálát a gyülekezeti imaházért, a megújult orgonáért.

Somlóvecse kicsiny, százhárom lelkes település a Bakonyalján, a Somló lábánál. Ma huszonnyolcan vallják magukat evangélikusnak, bár negyven évvel ezelőtt kétszázhúszan tartoztak a gyülekezetbe – éppen annyian, mint ma a somlószőlősibe, melynek filiája a vecsei. A templom 1847–48-ban épült, a szabadságharc után szentelték fel. A maroknyi gyülekezet régi álma vált valóra, amikor a szomszédságában felújították a gyülekezeti házat, ahol korabeli fényképeken kívül az evangélikus tanítók nevét megörökítő tábla is helyet kapott; elkészült egy kis faoltár. A templomban a megújult orgona hangjai hívogatták a híveket. A vasárnapi istentiszteletre távolabbról is érkeztek vendégek, a falu lakosai is – felekezeti hovatartozástól függetlenül – részt vettek az ünnepen. Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke 5Móz 6,4–9 alapján hirdette Isten igéjét. Az Ószövetség népe megszégyenít bennünket, példa lehet előttünk. Nyomorúságunk gyökere, hogy Isten igéje elvesztette értékét, fontosságát, szívünkben más veszi át a helyét. Isten igéje életújító hatalom; életünk középpontjában kellene lennie. „Szeresd az Urat” – szól az ige, de vajon lehet-e szeretni az Urat, amikor életünkben megrázó események történnek, amikor betegségekkel küzdünk? Igen, lehet és szabad szeretni; Isten irgalmas szeretettel hív bennünket, ő az egyedüli Úr, a szerethető Isten. A liturgiában Polgárdi Sándor, a gyülekezet lelkésze és Nagy Zoltán nagyalásonyi lelkipásztor szolgált. Az istentiszteletet követő közgyűlésen Polgárdi Sándor ismertette a gyülekezet és a templom történetét. Márkus Géza gondnok – aki toronyórát ajándékozott a gyülekezetnek – meghatott szavakkal könyörgött azért, hogy ezután azok is járjanak templomba, akik eddig ritkán tették. A gyülekezet a templom előtt kérte Isten áldását; a megújult imaházat Ittzés János püspök szentelte fel. A bensőséges ünnepség közös ebéddel, szeretetvendégséggel zárult.

B. E.