Élő víz

Az apokaliptikus irodalom – amelynek Dániel könyve az első bibliai példája – a hellenisztikus világbirodalomnak köszönheti a létrejöttét, hasonlóan a bölcsességirodalomhoz. A Nagy Sándor és utódai által az egész akkori világot átfogó kulturális, nyelvi és vallási egység, illetve erőszakos egységesítés először ellenállásra indította a meghódított népeket (ilyen volt például a zsidó Makkabeusok szabadságharca is).

Amikor azonban az ellenállások megszelídültek, és végül megtörtek a hellenizmus falanxain, az elnyomottak érthető módon Istentől várták a helyzet radikális feloldását. A kegyes kisember szemszögéből nézve megrendíthetetlennek tűnő világbirodalom felett Istennek egykor ítéletet kell hoznia, és akkor „a birodalom”, ez az egymást követő és felváltó dinasztiák köpönyege mögött megbúvó embertelen hatalomszörny elbukik – bukása pedig majd eget-földet rengető, eltörlő és újjáteremtő esemény lesz.

A világnak és a történelemnek ezt az apokaliptikus (a görög szó annyit jelent: feltárt, kijelentett) értelmezését Jézus Isten országáról szóló igehirdetése megerősítette, de más hangsúlyokkal is ellátta: Isten Fia személyében már beköszöntött a várva várt végső korszak, s a kataklizmáktól kísért zárófelvonást már a jelen megpróbáltatásai készítették elő.

Dániel könyve világosan két részre osztható. Először a fiatal Dánielnek és három társának a megpróbáltatásait beszéli el Babilonban, majd a méd-perzsa udvarban. A könyv második része tartalmazza az apokaliptikus mondanivalót: Dániel látomásaiban négy nagy világbirodalom megjelenésének lehetünk szemtanúi. Ezeket a vadállatok képében megjelenő birodalmakat az idő előrehaladtával az olvasók (és majd a Jelenések könyvének szerzője) mindig más és más politikai korszakokkal azonosították. A negyedik birodalom ábrázolása azonban meglehetősen félreérthetetlenül utal a szeleukida (Nagy Sándor egyik utóddinasztiája) IV. Antiochus Epiphanes zsidóellenes intézkedésekkel terhelt palesztinai uralmára, különösen a Kr. e. 168–165 közötti időszakra. Ebből, illetve a szöveg nyelvi jellemvonásaiból következtetnek a tudósok arra, hogy feltehetően ekkor írhatták Dániel könyvét.

A mű egyik legfontosabb jellegzetessége az „emberfia” eljövetelével kapcsolatos látomás: Dániel egy mennyekből alászálló isteni messiásalakot lát, akit Isten az idők végén majd felruház minden hatalommal. Nem véletlen, hogy a kereszténység Jézus Krisztusban látta beteljesedni ezt a jövendölést, hiszen Jézus előszeretettel nevezte magát az „emberfiának”.

Ahogyan az apokaliptikus írásoknak, úgy Dániel könyvének vagy János Jelenéseinek sem az a céljuk, hogy a segítségükkel számításokat végezzünk a jövőnket vagy a világvégét illetően – mint ahogyan sajnos olyan gyakran tették az írásmagyarázók. Ezek az írások arra bátorítják olvasóikat, hogy a legképtelenebb módon istenellenes korszakokban is ki lehet tartani a hit mellett, mert Isten mindig az övéivel van. Övé a végső győzelem.

Magyar Bibliatársulat