Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 24
- Dániel könyve – a jövő
Élő víz
Hozzászólás a cikkhez
Dániel könyve – a jövő
Az apokaliptikus irodalom – amelynek
Dániel könyve az első bibliai példája – a
hellenisztikus világbirodalomnak köszönheti
a létrejöttét, hasonlóan a bölcsességirodalomhoz.
A Nagy Sándor és
utódai által az egész akkori világot átfogó
kulturális, nyelvi és vallási egység, illetve
erőszakos egységesítés először ellenállásra
indította a meghódított népeket
(ilyen volt például a zsidó Makkabeusok
szabadságharca is).
Amikor azonban az ellenállások megszelídültek,
és végül megtörtek a hellenizmus
falanxain, az elnyomottak érthető
módon Istentől várták a helyzet radikális
feloldását. A kegyes kisember szemszögéből
nézve megrendíthetetlennek
tűnő világbirodalom felett Istennek egykor
ítéletet kell hoznia, és akkor „a birodalom”,
ez az egymást követő és felváltó
dinasztiák köpönyege mögött megbúvó
embertelen hatalomszörny elbukik – bukása
pedig majd eget-földet rengető, eltörlő
és újjáteremtő esemény lesz.
A világnak és a történelemnek ezt az
apokaliptikus (a görög szó annyit jelent:
feltárt, kijelentett) értelmezését Jézus Isten
országáról szóló igehirdetése megerősítette,
de más hangsúlyokkal is ellátta:
Isten Fia személyében már beköszöntött
a várva várt végső korszak, s a kataklizmáktól
kísért zárófelvonást már a jelen
megpróbáltatásai készítették elő.
Dániel könyve világosan két részre osztható.
Először a fiatal Dánielnek és három
társának a megpróbáltatásait beszéli el
Babilonban, majd a méd-perzsa udvarban.
A könyv második része tartalmazza
az apokaliptikus mondanivalót: Dániel
látomásaiban négy nagy világbirodalom
megjelenésének lehetünk szemtanúi.
Ezeket a vadállatok képében megjelenő
birodalmakat az idő előrehaladtával az
olvasók (és majd a Jelenések könyvének szerzője)
mindig más és más politikai korszakokkal
azonosították. A negyedik birodalom
ábrázolása azonban meglehetősen
félreérthetetlenül utal a szeleukida (Nagy
Sándor egyik utóddinasztiája) IV. Antiochus
Epiphanes zsidóellenes intézkedésekkel
terhelt palesztinai uralmára, különösen
a Kr. e. 168–165 közötti időszakra. Ebből,
illetve a szöveg nyelvi jellemvonásaiból
következtetnek a tudósok arra, hogy
feltehetően ekkor írhatták Dániel könyvét.
A mű egyik legfontosabb jellegzetessége
az „emberfia” eljövetelével kapcsolatos
látomás: Dániel egy mennyekből alászálló
isteni messiásalakot lát, akit Isten az idők
végén majd felruház minden hatalommal.
Nem véletlen, hogy a kereszténység Jézus
Krisztusban látta beteljesedni ezt a jövendölést,
hiszen Jézus előszeretettel nevezte
magát az „emberfiának”.
Ahogyan az apokaliptikus írásoknak,
úgy Dániel könyvének vagy János Jelenéseinek
sem az a céljuk, hogy a segítségükkel
számításokat végezzünk a jövőnket vagy
a világvégét illetően – mint ahogyan sajnos
olyan gyakran tették az írásmagyarázók.
Ezek az írások arra bátorítják olvasóikat,
hogy a legképtelenebb módon istenellenes
korszakokban is ki lehet tartani
a hit mellett, mert Isten mindig az övéivel
van. Övé a végső győzelem.
Magyar Bibliatársulat
::Nyomtatható változat::
|