Élő víz

Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét. (Gal 6,2)

Szentháromság ünnepe után a 4. héten az Útmutató reggeli s heti igéiben az Úr Isten küzdelemre hív a kísértésekben, apostola pedig közteherviselésre szólít fel a mindennapokban. Jézus arról tanít, hogy mit jelent az ő törvényének, a szeretet parancsának teljesítése a mindennapi keresztény életben. „Legyetek irgalmasok…” (Lk 6,36a) „A keresztyén ember akkor irgalmas, ha nem keresi csak a maga hasznát, hanem nyitott szemmel járva szerte, egyformán néz mindenkire, barátra, ellenségre, ahogy mennyei Atyánk cselekszik.” (Luther) S Urunk tiltja a képmutató ítélkezést: „Ne ítéljetek, és nem ítéltettek.” (Lk 6,37a) Pál is azt tanácsolja, hogy a hitben erősek ne ítéljék meg az erőtleneket. Mivel senki sem önmagának él, hanem az Úr Jézusnak, „többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást” (Róm 14,13)! Egymás terhének hordozásához Istentől kérjünk erőt: „Nyújtsd ki kezedet segítségemre, óvd meg életemet, hogy dicsőítselek!” (Zsolt 119,173a.175; LK) Gyakorlati hitoktatást pedig a béna ember hordozói tartanak: „…felmentek a háztetőre, és a cseréptetőn át eresztették le ágyastul Jézus elé…” Az Emberfia – a hordozók hitét látva – előbb megbocsátotta a béna bűneit, majd meggyógyította, és ő „Istent dicsőítve hazament” (Lk 5,19.25). A fogságból visszatért nép újjáépítette Jeruzsálem lerombolt várfalát, majd a törvénykönyv felolvasását követően böjtöltek, „azután előállva vallást tettek vétkeikről és őseik bűneiről.” „…és leborultak Istenük, az Úr előtt.” (Neh 9,2.3) E különös közteherviselés példája ösztönözzön a hittel mondott közbenjáró könyörgésre: „És amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket.” (Mk 11,25) A gyülekezet Krisztus teste; Pál így tanít a hívek közteherviseléséről: „…kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi.” (1Kor 12,25–26) Pilátus végül fogolycseréről döntött: a gyilkos és lázadó Barabbás kiszabadult, „Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak” (Lk 23,25). De Isten akarata teljesült az Úr Szolgájának közteherviselésében: „bűneink miatt törték össze”; „népe vétke miatt éri a büntetés”; „sokak vétkét vállalta magára” (Ézs 53,5.8.12). Az arra menő cirénei Simonra kényszerített kereszthordozás példaértékű: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem.” (Lk 9,23) Mit jelent ez a gyülekezet életében? A jó rend helyreállítását, az intés elfogadását, egyetértésben, békességben zajló, örömteli életet. Erre adja Pál apostoli áldását: „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!” (2Kor 13,13) „Áldásoddal megyünk, megyünk innen el. (…) Őrizd életünk mindennap.” (EÉ 553,1)

Garai András