A közelmúlt krónikája
Barangolás a Tési-fennsíkon
Hat autóból álló konvoj szállította a túrázó lelkészcsaládokat a kirándulás kiindulópontjára, Tés községbe, ahol először az ipari műemléknek nyilvánított, napjainkban malommúzeumként szolgáló, ám egyébként még működőképes szélmalmokat nézték meg.
Innét indult az összességében kilenc kilométert kitevő gyalogtúra, amelynek során a gyaloglók először a Tési-fennsíkról leereszkedtek a háromszázötven méterrel mélyebben fekvő Jásd községbe, ahol rövid időre megálltak a községtől délre található, a leglátogatottabb bakonyi búcsújáróhelynek számító, hatszáz évesnél is régibb Szentkúton. Majd továbbhaladtak a Gaja patak szurdokvölgyében, ahol a geológiai erők kialakította kréta kori mészkő sziklaszoros szűkületében megcsodálhatták a „római fürdőnek” nevezett vízesést, amelyen csak olvadáskor és nagyobb esőzések idején folyik a víz. Most szerencséjük volt a túrázóknak, mert a vízesés „működött”. A gyönyörű környezetben hosszabb pihenő következett, utána festői szépségű, a Gaja medrét követő erdei ösvényen érték el a kőkorszak óta lakott Bakonynána községet, a túra végpontját.
A gyalogtúra számtalan élményt nyújtott, de fárasztó is volt, ezért nem lehetne csodálkozni azon, hogy ha néhány lelkész másnap, vasárnap úgy érezte volna, mintha a szószékre vezető lépcsőfokok ezúttal egy cseppet magasabbak volnának, mint máskor…
Kiss Miklós