A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

Huszonöten. Ilyen szép számban vettek részt május 31-én a Győr-Mosoni Egyházmegye lelkészi kara részére meghirdetett egyházmegyei túranapon. Ez már a harmadik ilyen alkalom volt. Először két éve – hagyományteremtő szándékkal – a Börzsöny hegységbe kirándultak a lelkészek családtagjaikkal; tavaly a Bakonyban található Cuha völgye volt a cél, idén pedig Tés és környéke.

Hat autóból álló konvoj szállította a túrázó lelkészcsaládokat a kirándulás kiindulópontjára, Tés községbe, ahol először az ipari műemléknek nyilvánított, napjainkban malommúzeumként szolgáló, ám egyébként még működőképes szélmalmokat nézték meg.

Innét indult az összességében kilenc kilométert kitevő gyalogtúra, amelynek során a gyaloglók először a Tési-fennsíkról leereszkedtek a háromszázötven méterrel mélyebben fekvő Jásd községbe, ahol rövid időre megálltak a községtől délre található, a leglátogatottabb bakonyi búcsújáróhelynek számító, hatszáz évesnél is régibb Szentkúton. Majd továbbhaladtak a Gaja patak szurdokvölgyében, ahol a geológiai erők kialakította kréta kori mészkő sziklaszoros szűkületében megcsodálhatták a „római fürdőnek” nevezett vízesést, amelyen csak olvadáskor és nagyobb esőzések idején folyik a víz. Most szerencséjük volt a túrázóknak, mert a vízesés „működött”. A gyönyörű környezetben hosszabb pihenő következett, utána festői szépségű, a Gaja medrét követő erdei ösvényen érték el a kőkorszak óta lakott Bakonynána községet, a túra végpontját.

A gyalogtúra számtalan élményt nyújtott, de fárasztó is volt, ezért nem lehetne csodálkozni azon, hogy ha néhány lelkész másnap, vasárnap úgy érezte volna, mintha a szószékre vezető lépcsőfokok ezúttal egy cseppet magasabbak volnának, mint máskor…

Kiss Miklós

::Nyomtatható változat::