Élő víz

Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez. (Ef 2,8)

Szentháromság ünnepe után az 5. héten az Útmutató reggeli s heti igéiben Isten tanúságtételre hív. „A Szentlélek önnönmaga tanúságot tesz majd arról a mi lelkünknek, hogy az Isten fiai vagyunk.” (GyLK 687) S csak ezután tehetünk bizonyságot arról, hogyan változtatta meg az Úr életünk irányát, miként Péterét a csodálatos halfogást követően. Mesterétől új megbízást kapott: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!” De előbb minket is az Úr Jézusnak kell meg- vagy visszatérítenie; ne küldjük el – „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” –, hanem kövessük őt! (Lk 5,10.8) S kérhetjük: „Te vagy az én segítségem, ne hagyj el engem, üdvözítő Istenem!” (Zsolt 27,9b; LK) A misszió lényege: az emberek élve kifogása, kimentése a lelki halálból az örök evangéliummal; mert úgy „tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket”. „Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.” (1Kor 1,21.18) Mezei beszéde előtt az Úr Jézus „Istenhez imádkozva virrasztotta át az éjszakát. Amikor megvirradt, odahívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett…” (Lk 6,12–13) Keresztelő János születésének ünnepén a vőlegény barátjának e tanúskodását idézzük: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” (Jn 3,30; LK) Fia születésekor Zakariás így énekelt: „Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait…” (Lk 1,76) Ezékiel prófétai küldetése is tanúságtétel a lázadó és hűtlen nép között: „Hirdesd nekik az én igéimet, akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele; hiszen engedetlen nép ez!” (Ez 2,7) Az első jeruzsálemi apostoli gyűlésen Péter utolsó szavaival lezárta a pogányokból kereszténnyé lettek körülmetéléséről kirobbant vitát. A szíveket ismerő Isten nekik is megadta a Szentlélek ajándékát, és hit által megtisztította a szívüket, ezért „abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők.” (ApCsel 15,11) Luther is így gondolja: „Aki hisz – legyen zsidó, pogány, úr, szolga, nő, avagy férfi –, egyenlőképpen Krisztus országának bűntől, haláltól üdvösségre megváltott gyermeke; mert Isten előtt nincsen személyválogatás.” A megtért, hívő keresztény tanúságtételének célja: „…erősítsd atyádfiait…”, bizonyságtételének hiteles alapja pedig Jézus kijelentése: „…én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited…” (Lk 22,32) Pált is megragadta Krisztus Jézus, s belé vetett hite által van igazsága Istentől, hogy eljusson a halottak közül való feltámadásra. Mennyei polgárként csak egyet tesz, s ebben követhetjük: „…futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Fil 3,14) Heti igénk és Speratus Pál e gyönyörű éneke egyaránt a páli megigazulástan summázata: „Eljött hozzánk az üdvösség, / Mely kegyelemből árad; (…) Dicsőség légyen Istennek / E drága ajándékért…” (EÉ 320,1.6)

Garai András