Élõ víz

Hozzászólás a cikkhez

Kegyelembõl van üdvösségetek a hit által, és ez nem tõletek van: Isten ajándéka ez. (Ef 2,8)

Szentháromság ünnepe után az 5. héten az Útmutató reggeli s heti igéiben Isten tanúságtételre hív. „A Szentlélek önnönmaga tanúságot tesz majd arról a mi lelkünknek, hogy az Isten fiai vagyunk.” (GyLK 687) S csak ezután tehetünk bizonyságot arról, hogyan változtatta meg az Úr életünk irányát, miként Péterét a csodálatos halfogást követõen. Mesterétõl új megbízást kapott: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!” De elõbb minket is az Úr Jézusnak kell meg- vagy visszatérítenie; ne küldjük el – „Menj el tõlem, mert bûnös ember vagyok, Uram!” –, hanem kövessük õt! (Lk 5,10.8) S kérhetjük: „Te vagy az én segítségem, ne hagyj el engem, üdvözítõ Istenem!” (Zsolt 27,9b; LK) A misszió lényege: az emberek élve kifogása, kimentése a lelki halálból az örök evangéliummal; mert úgy „tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívõket”. „Mert a keresztrõl szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.” (1Kor 1,21.18) Mezei beszéde elõtt az Úr Jézus „Istenhez imádkozva virrasztotta át az éjszakát. Amikor megvirradt, odahívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettõt, akiket apostoloknak is nevezett…” (Lk 6,12–13) Keresztelõ János születésének ünnepén a võlegény barátjának e tanúskodását idézzük: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” (Jn 3,30; LK) Fia születésekor Zakariás így énekelt: „Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr elõtt jársz, hogy elõkészítsd az õ útjait…” (Lk 1,76) Ezékiel prófétai küldetése is tanúságtétel a lázadó és hûtlen nép között: „Hirdesd nekik az én igéimet, akár hallgatnak rá, akár nem törõdnek vele; hiszen engedetlen nép ez!” (Ez 2,7) Az elsõ jeruzsálemi apostoli gyûlésen Péter utolsó szavaival lezárta a pogányokból kereszténnyé lettek körülmetélésérõl kirobbant vitát. A szíveket ismerõ Isten nekik is megadta a Szentlélek ajándékát, és hit által megtisztította a szívüket, ezért „abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint õk.” (ApCsel 15,11) Luther is így gondolja: „Aki hisz – legyen zsidó, pogány, úr, szolga, nõ, avagy férfi –, egyenlõképpen Krisztus országának bûntõl, haláltól üdvösségre megváltott gyermeke; mert Isten elõtt nincsen személyválogatás.” A megtért, hívõ keresztény tanúságtételének célja: „…erõsítsd atyádfiait…”, bizonyságtételének hiteles alapja pedig Jézus kijelentése: „…én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited…” (Lk 22,32) Pált is megragadta Krisztus Jézus, s belé vetett hite által van igazsága Istentõl, hogy eljusson a halottak közül való feltámadásra. Mennyei polgárként csak egyet tesz, s ebben követhetjük: „…futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Fil 3,14) Heti igénk és Speratus Pál e gyönyörû éneke egyaránt a páli megigazulástan summázata: „Eljött hozzánk az üdvösség, / Mely kegyelembõl árad; (…) Dicsõség légyen Istennek / E drága ajándékért…” (EÉ 320,1.6)

Garai András

::Nyomtatható változat::