Oratio oecumenica

Urunk, Istenünk, ahogy a keresztségben megtisztítottál bennünket az új életre, kérünk, segíts, hogy meg is tudjunk maradni benne! Legyen ennek egyik jele a bocsánatkérés és a bocsánatadás.

A te bűnbocsátó, napról napra megújuló szereteted tegyen minket is az ellenünk vétkezőknek megbocsátani tudókká, és adjon erőt és reménységet, hogy mi is bocsánatot tudjunk kérni azoktól, akiket bántottunk. Így őrizz meg, tarts meg közösségeinkben, családunkban, testvéri közösségeinkben bennünket.

Áldd meg mindenekelőtt lelki családunkat, gyülekezetünket. Óvd a benne szolgálókat, igét hirdetőket, tanítókat, diakóniát végzőket, áldj meg minden munkatársat a viszály, a szakadás, a harag, a megbocsátani nem tudás kísértésétől. Te tudod, hogy oly sok az aratnivaló, és oly kevés az arató. De ha egy szívvel és lélekkel együtt munkálkodunk, a kicsi is megsokszorozódhat.

Óvd családunk egységét a generációk meg nem értésétől, türelmetlenségétől, akarva és akaratlanul osztott és kapott bántásaitól. Teremtsd meg a család meleg valóságát és biztonságát. Ne menjen le a nap a haragunkkal, a kiengesztelődés erőt adó ajándéka nélkül.

Könyörgünk országunkért. Engeszteld ki a történelmi, nemzeti, ideológiai sérelmeket hordozókat, hogy országunk előmenetele valósággá legyen összefogásunkban.

Könyörgünk beteg, szenvedő és magányos testvéreinkért. A betegség nehezen viselt keresztjei, meggyötört testünk és lelkünk, szavaink bizony oly sokszor el tudnak választani segítőt és segítségre szorulót. Légy velünk minden küzdelmünkben, őrizd meg reménységünket. És légy velünk nehéz pillanataink, esetleges bántásunk elhordozásában, megbocsátásában.

Hallgass meg minket, Urunk, és add, hogy mi, akik a keresztségben részesültünk a veled való közösségben, eljussunk a veled való teljes közösségre és az üdvözültek seregébe, ahol örök szeretetben bántások nélkül dicsőíthetünk téged. Ámen.