Keresztutak

Cigány ételek bemutatója – és kóstolója, tehetjük hozzá. No meg még egyéb tartozékok, amelyekből összeállhat egy villanásnyi a gazdag cigány kultúrából: a bátai tamburazenekar, amely egész nap húzta a talpalávalót önfeledten és keservet feledtetőn, az elementáris bátai Vadvirág hagyományőrző néptánccsoport előadásai, oláh és beás cigány népdalénekesek fellépései… Nem maradhatott el az irodalom sem, cigány költők verseit mondta gyerek és felnőtt, az egybegyűltek részletet hallhattak a hagyományos cigány étkezési szokásokról néprajzi gyűjtő tollából, és hogy nem láthattak a sepsiszentgyörgyi cigány gyerekek beiskolázásáról szóló dokumentumfilmet, arról csak a videoszalagot gyűrő lejátszó tehetett. A jelenlévők az ételek között kóstolhattak cigány lecsót, csirkés lecsót, babgulyást, köröm- és pacalpörköltet, sőt még Magyarországon ekhós szekérrel végigvonuló francia muzsikus cigányoktól megszerzett recept alapján készült padlizsános nyúl ételkölteményt is megízlelhettek!

Mindezt eddig bárki bárhol megvalósíthatta volna. Ami mégis mássá tette a június 21-én Sárszentlőrincen, a Zsivora György Népfőiskolai Alapítvány munkatársai által megrendezett alkalmat, az Isten igéje volt. A közös étkezés előtt az ötezer ember megvendégeléséről hallgatta a mintegy százötven résztvevő a kétezer évvel ezelőtti történetet. Kerestük a hasonlóságokat és a különbözőségeket, és megtaláltuk a csoda, a csodálatos élet titkát a hálaadásban és az áldásmondásban. Étkezés előtt énekes hálaadásként szólt a cigány ének: „Köszönöm az életem, mindennapi kenyerem, köszönöm neked, köszönöm neked. Áldott légy, Istenem, köszönöm neked.”

A rendezvény végén a Tolna megye több pontjáról érkezett cigányok és nem cigányok közfelkiáltással megszavazták, hogy jövőre is találkozzunk ugyanitt ugyanígy – természetes közegben, jókedvűen értéket keresve és közvetítve, Isten közelségében rá és egymásra figyelve.

Bakay Péter