Egyházunk egy-két hete

FOTÓ: GÁNCS BÉLA

A zalaistvándi gyülekezet tagjai közül is csak a legidősebbek emlékezhetnek arra, hogy lelkésziktatás volt templomukban, ugyanis Kutas Elek 1939-ben történt beiktatása óta nem volt ilyen ünnep. Az azóta hosszabb-rövidebb ideig ott működő pásztorok helyettes, illetve segédlelkészként álltak a gyülekezet élén. A közgyűlés egyhangúlag választotta az egyházközség lelkipásztorának a tavaly nyár óta a gyülekezetben szolgáló Koczor Györgyöt; beiktatására június 28-án került sor.

Szemerei János esperes – a meghívón is szereplő – Jn 6,68 alapján hirdette Isten igéjét. Az ember örök kérdése: menni vagy maradni? Ezt éljük át nap mint nap. Ezt élik át a gyülekezeti tagok is. Van-e megélhetés, vagy nincs? Maradnie a hitemben, vagy menni, és nem részt venni a gyülekezet életében? Az elmúlt években a gyülekezet és a lelkész kapcsolatában is sokszor felmerült ez a kérdés. Istennek legyen hála, hogy a mostani egymásra találásban a „maradni” válasz hangzott el.

Nem egyszerű döntés ez. Péter vallástétele – „Örök élet beszéde van nálad” – azonban mutatja a helyes választ. Az apostol a legjobbat találja meg és a legbiztosabbat. Az örök élet beszédét. Ma is az a fontos, hogy hangozzon ez az evangélium. Ehhez adjon erőt és világos látást Krisztus gyülekezetnek és lelkészének egyaránt – hangzott a prédikációban.

Koczor György igehirdetésének alapigéjéül az özönvíz utáni szövetségkötést (1Móz 9,11–13) választotta. Kiemelte, hogy a gyülekezet akkor is bízhat Isten ígéretében, ha a világban történő események másképpen mutatják. Szövetségének jele, a szivárvány jól szemlélteti különbözőségünket, ugyanakkor jele a folyamatosságnak is. Isten most saját Krisztus-prizmájával gyűjt össze bennünket, hogy egyek lehessünk vele. Így gyűjt ma is asztalához az úrvacsorai közösségbe.

Az ünnepi közgyűlésen többen köszöntötték a gyülekezet beiktatott lelkészét. Az egyházmegye lelkészi kara nevében Deme Dávid, a lelkészi munkaközösség elnöke beszélt arról a szeretetről, mellyel Koczor Györgyöt fogadták, és kérte, hogy a saját „színével” gazdagítsa az egyházmegye munkáját. Roszík Gábor a régi emlékeket felelevenítve fejezte ki örömét, és kérte Isten áldását az utódra. Loós Csabáné (Kutas Gyöngyi) a Kutas család imádságos üdvözletét hozta, Horváth Zsolt plébános pedig a katolikus testvérek áldáskívánását. Petőfi Lászlóné polgármester a község és a gyülekezet közös feladatáról szólt. A köszöntéseket Szemerei János esperes zárta, aki testamentumként helyezte a lelkész szívére, amit ő is így „örökölt” idős lelkészétől: „Szeresd a gyülekezetet!”

A beiktatott lelkész így kezdte válaszát: „Szeretett Gyülekezet! Ezzel a köszöntéssel, azt gondolom, megválaszoltam az összes köszöntésre…” A továbbiakban beszélt arról, hogy a gyülekezetnek – melynek a lelkész is tagja – az ünnepe csak akkor hosszabbítható meg, ha Krisztussal egy közösséget alkot.

Az istentisztelet és a közgyűlés után bőségesen terített asztal várta további ünneplésre a gyülekezet távolról és közelről jött tagjait.

– Z. I. D –