Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 27
- Hetven év és a szivárvány
Egyházunk egy-két hete
Hozzászólás a cikkhez
Hetven év és a szivárvány
Lelkésziktatás Zalaistvándon
| FOTÓ: GÁNCS BÉLA |
A zalaistvándi gyülekezet tagjai
közül is csak a legidősebbek emlékezhetnek
arra, hogy lelkésziktatás
volt templomukban, ugyanis
Kutas Elek 1939-ben történt beiktatása
óta nem volt ilyen ünnep. Az
azóta hosszabb-rövidebb ideig ott
működő pásztorok helyettes, illetve
segédlelkészként álltak a gyülekezet
élén. A közgyűlés egyhangúlag
választotta az egyházközség
lelkipásztorának a tavaly nyár óta
a gyülekezetben szolgáló Koczor
Györgyöt; beiktatására június 28-án
került sor.
Szemerei János esperes – a meghívón is
szereplő – Jn 6,68 alapján hirdette Isten
igéjét. Az ember örök kérdése: menni
vagy maradni? Ezt éljük át nap mint
nap. Ezt élik át a gyülekezeti tagok is.
Van-e megélhetés, vagy nincs? Maradnie
a hitemben, vagy menni, és nem részt
venni a gyülekezet életében? Az elmúlt
években a gyülekezet és a lelkész kapcsolatában
is sokszor felmerült ez a kérdés.
Istennek legyen hála, hogy a mostani
egymásra találásban a „maradni” válasz
hangzott el.
Nem egyszerű döntés ez. Péter vallástétele
– „Örök élet beszéde van nálad” – azonban
mutatja a helyes választ. Az apostol
a legjobbat találja meg és a legbiztosabbat.
Az örök élet beszédét. Ma is az a fontos,
hogy hangozzon ez az evangélium.
Ehhez adjon erőt és világos látást Krisztus
gyülekezetnek és lelkészének egyaránt
– hangzott a prédikációban.
Koczor György igehirdetésének alapigéjéül
az özönvíz utáni szövetségkötést
(1Móz 9,11–13) választotta. Kiemelte,
hogy a gyülekezet akkor is bízhat Isten
ígéretében, ha a világban történő események
másképpen mutatják. Szövetségének
jele, a szivárvány jól szemlélteti különbözőségünket,
ugyanakkor jele a folyamatosságnak
is. Isten most saját
Krisztus-prizmájával gyűjt össze bennünket,
hogy egyek lehessünk vele. Így
gyűjt ma is asztalához az úrvacsorai közösségbe.
Az ünnepi közgyűlésen többen köszöntötték
a gyülekezet beiktatott lelkészét.
Az egyházmegye lelkészi kara nevében
Deme Dávid, a lelkészi munkaközösség
elnöke beszélt arról a szeretetről,
mellyel Koczor Györgyöt fogadták, és
kérte, hogy a saját „színével” gazdagítsa
az egyházmegye munkáját. Roszík Gábor
a régi emlékeket felelevenítve fejezte ki
örömét, és kérte Isten áldását az utódra.
Loós Csabáné (Kutas Gyöngyi) a Kutas család
imádságos üdvözletét hozta, Horváth
Zsolt plébános pedig a katolikus testvérek
áldáskívánását. Petőfi Lászlóné polgármester
a község és a gyülekezet közös
feladatáról szólt. A köszöntéseket Szemerei
János esperes zárta, aki testamentumként
helyezte a lelkész szívére, amit
ő is így „örökölt” idős lelkészétől: „Szeresd
a gyülekezetet!”
A beiktatott lelkész így kezdte válaszát:
„Szeretett Gyülekezet! Ezzel a köszöntéssel,
azt gondolom, megválaszoltam
az összes köszöntésre…” A továbbiakban
beszélt arról, hogy a gyülekezetnek
– melynek a lelkész is tagja – az
ünnepe csak akkor hosszabbítható meg,
ha Krisztussal egy közösséget alkot.
Az istentisztelet és a közgyűlés után
bőségesen terített asztal várta további
ünneplésre a gyülekezet távolról és közelről
jött tagjait.
– Z. I. D –
::Nyomtatható változat::
|