A hét témája

FOTÓ: MENYES GYULA

A kelet-közép-európai protestáns találkozó számos kiadványán szerepelt a rendezvény támogatóinak sorában a SEŽ. Sokan kérdezték, vajon kiket rejt e három betű. A mozaikszó az Evangélikus Nők Közösségét (Spolocenstvo Evanjelických Žien) takarja. E szervezet áldozatos munkája és adományai nyomán épült számos missziói központ a szlovák egyházban. A háború előtt nem egy asszonycsoport működött, összefogva a papnék, diakonisszák, tanítónők szolgálatát. A kommunista rendszer bukása után, 1989- ben pedig Kelet-Közép-Európa országai közül elsőként itt, Szlovákiában indult be újra a nőszövetségi munka. Ma már egyetlen, de rendkívül aktív szervezet, a SEŽ fogja össze a nők sokrétű szolgálatát.

A találkozón az egyik szekcióbeszélgetés megszervezése is a SEŽ tagjaira hárult. Pozsony óvárosának egykor hangulatos kis utcácskájába, a Konventná 11-be invitálták az érdeklődőket. Itt található a belvárosi lelkészi hivatal, száz fő befogadására is alkalmas előadótermével. A szekcióbeszélgetésen ennek ellenére alig negyvenen vettek részt. Sok résztvevő – bár a találkozóra érkezésekor eligazító kis térképet kapott – nem talált el a szombat délutáni programok helyszínére, így sokan lemaradtak a szlovák asszonyok által előkészített beszélgetésről, amely a Nők spiritualitása címet viselte.

Az alkalom elején elhangzott négy előadás, de főleg az azt követő élénk eszmecsere tükrözte, hogy bizonyos kérdésekben mennyire másként látják lelkiségüket és feladataikat a Kelet-Európában élő asszonyok és nyugati nőtestvéreik. Míg az osztrák evangélikus egyház női munkaágának vezetője, Barbara Heyse- Schäfer arról beszélt például, hogy milyen nagy szükség lenne az istentiszteleti életben egy új, a női lélek sajátosságait is megszólaltató liturgia bevezetésére, addig a szlovák és cseh asszonyok közül sokan azt hangsúlyozták: a nők legfőbb feladata, hogy férjüket, gyermekeiket segítsék férfiúi vagy női identitásuk megtalálásában. Ők úgy gondolják, hogy a női lélek különleges adottságai – mint például az érzelmi telítettség, az empátia, az önfeláldozásra való hajlam – mind-mind Istentől kapott ajándékok, amelyekkel szolgálniuk kell.

Abban azonban mindenki egyetértett, hogy a hit kérdésében nincs különbség férfiak és nők spiritualitása között. E sorok írója – mint a szekcióbeszélgetés magyar előadója – utalt a latin spiro igére, amelyre visszavezethető a lelkiség kifejezés. A szó jelentése: lélegezni. Ez gyönyörű kép. Egybecseng a bibliai teremtéstörténet bizonyságtételével, ahol azt olvassuk, hogy Isten az ember orrába fújta az élet leheletét. Az ott használt héber kifejezés – ruah – egyben Isten Lelkét jelenti. Isten tehát a saját jelenlétét lehelte az emberbe. Nincs különbség nő és férfi között, mindketten csak akkor „élnek”, ha Istenből lélegeznek. Pál apostol ugyanezt a gondolatot fogalmazza meg Athénban: „…őbenne [Krisztusban] élünk, mozgunk és vagyunk.” (ApCsel 17,28)

A nők pszichés adottságaiknál fogva természetesen másként élik meg a hitüket, mint a férfiak. Ám ezek a különbözőségek csupán a formát adják, amelyet ugyanaz a tartalom tölt ki: a Jézus Krisztussal megélt személyes kapcsolat.

A délutáni program végén missziói dimenziót is kapott a beszélgetés; a hat nemzetet átölelő találkozó mottója (Krisztusban egybekötve – közösen Európában) egyszerre küldő paranccsá vált. A földrajzilag Európa szívében élő egyházaknak feladatuk van: úgy élni meg az Isten Fiával való közösséget, hogy hitük példája nyomán – a kereszténységtől egyre távolodó – Európa lakói újra Krisztusra leljenek.

B. Pintér Márta