Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 27
- Nők közösségben Európáért
A hét témája
Hozzászólás a cikkhez
Nők közösségben Európáért
| FOTÓ: MENYES GYULA |
A kelet-közép-európai protestáns találkozó számos kiadványán szerepelt a
rendezvény támogatóinak sorában a SE®. Sokan kérdezték, vajon kiket rejt
e három betű. A mozaikszó az Evangélikus Nők Közösségét (Spolocenstvo
Evanjelických ®ien) takarja. E szervezet áldozatos munkája és adományai
nyomán épült számos missziói központ a szlovák egyházban. A háború
előtt nem egy asszonycsoport működött, összefogva a papnék, diakonisszák,
tanítónők szolgálatát. A kommunista rendszer bukása után, 1989-
ben pedig Kelet-Közép-Európa országai közül elsőként itt, Szlovákiában indult
be újra a nőszövetségi munka. Ma már egyetlen, de rendkívül aktív
szervezet, a SE® fogja össze a nők sokrétű szolgálatát.
A találkozón az egyik szekcióbeszélgetés
megszervezése is a SE® tagjaira hárult.
Pozsony óvárosának egykor hangulatos
kis utcácskájába, a Konventná 11-be invitálták
az érdeklődőket. Itt található a belvárosi
lelkészi hivatal, száz fő befogadására
is alkalmas előadótermével. A szekcióbeszélgetésen
ennek ellenére alig
negyvenen vettek részt. Sok résztvevő –
bár a találkozóra érkezésekor eligazító
kis térképet kapott – nem talált el a
szombat délutáni programok helyszínére,
így sokan lemaradtak a szlovák asszonyok
által előkészített beszélgetésről,
amely a Nők spiritualitása címet viselte.
Az alkalom elején elhangzott négy
előadás, de főleg az azt követő élénk eszmecsere
tükrözte, hogy bizonyos kérdésekben
mennyire másként látják lelkiségüket
és feladataikat a Kelet-Európában
élő asszonyok és nyugati nőtestvéreik.
Míg az osztrák evangélikus egyház női
munkaágának vezetője, Barbara Heyse-
Schäfer arról beszélt például, hogy milyen
nagy szükség lenne az istentiszteleti
életben egy új, a női lélek sajátosságait
is megszólaltató liturgia bevezetésére,
addig a szlovák és cseh asszonyok közül
sokan azt hangsúlyozták: a nők legfőbb
feladata, hogy férjüket, gyermekeiket segítsék
férfiúi vagy női identitásuk megtalálásában.
Ők úgy gondolják, hogy a
női lélek különleges adottságai – mint
például az érzelmi telítettség, az empátia,
az önfeláldozásra való hajlam –
mind-mind Istentől kapott ajándékok,
amelyekkel szolgálniuk kell.
Abban azonban mindenki egyetértett,
hogy a hit kérdésében nincs különbség
férfiak és nők spiritualitása között. E
sorok írója – mint a szekcióbeszélgetés
magyar előadója – utalt a latin spiro igére,
amelyre visszavezethető a lelkiség kifejezés.
A szó jelentése: lélegezni. Ez
gyönyörű kép. Egybecseng a bibliai teremtéstörténet
bizonyságtételével, ahol
azt olvassuk, hogy Isten az ember orrába
fújta az élet leheletét. Az ott használt héber
kifejezés – ruah – egyben Isten Lelkét
jelenti. Isten tehát a saját jelenlétét lehelte
az emberbe. Nincs különbség nő és
férfi között, mindketten csak akkor „élnek”,
ha Istenből lélegeznek. Pál apostol
ugyanezt a gondolatot fogalmazza meg
Athénban: „…őbenne [Krisztusban] élünk,
mozgunk és vagyunk.” (ApCsel 17,28)
A nők pszichés adottságaiknál fogva
természetesen másként élik meg a hitüket,
mint a férfiak. Ám ezek a különbözőségek
csupán a formát adják, amelyet
ugyanaz a tartalom tölt ki: a Jézus Krisztussal
megélt személyes kapcsolat.
A délutáni program végén missziói dimenziót
is kapott a beszélgetés; a hat
nemzetet átölelő találkozó mottója
(Krisztusban egybekötve – közösen Európában)
egyszerre küldő paranccsá vált.
A földrajzilag Európa szívében élő egyházaknak
feladatuk van: úgy élni meg az
Isten Fiával való közösséget, hogy hitük
példája nyomán – a kereszténységtől
egyre távolodó – Európa lakói újra Krisztusra
leljenek.
B. Pintér Márta
::Nyomtatható változat::
|