Élő víz

Nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. (Ef 2,19)

Szentháromság ünnepe után a 7. héten az Útmutató reggeli és heti igéiben az Úr Isten az élő hit ajándékával örök életre hív, háza népévé tesz, és az élet Kenyerével táplál. A zsidókból és pogányokból lett keresztények egyaránt teljes jogú polgárai Krisztusban megváltott népének. „Bizony, itt van Isten, a mi Istenünk, örökkön-örökké ő kormányoz minket.” (Zsolt 48,15; LK) A páskaünnep előtt Jézus saját kezűleg vendégelte meg az ötezer embert: „…vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak.” (Jn 6,11) De nem akart kenyérkirály lenni a Messiás! Az első gyülekezetben megoldották a kenyérkérdést: „Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt.” „…amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték az Istent…” (ApCsel 2,44.46–47) A bálványoktól megtisztított templomban Ezékiás meghirdette a páskaünnepet a törvény szerint. „Azután megtartották a Jeruzsálemben tartózkodó izráeliek a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át nagy örömmel.” (2Krón 30,21b) Méltatlanná lett korábban meghívottak, idegenek és jövevények, gonoszok és jók egyaránt vendégei lehetnek a királyi menyegzőnek: „Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.” Jézus Urunk szerint: „Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának.” (Mt 22,14.2) S akik már Isten fehér menyegzői ruhás háza népévé lettek, örömmel mennek a Fiúhoz: „Úr Jézus Krisztus, legfőbb Jó, / Kegyelem kútforrása, / Eljöttünk hozzád, Megváltó, / Meghívtál lakomádra…” (GyLK 799,1) Választott népének is boldog jövőt ígér, jót tesz velük a Seregek Ura: „…én megsegítlek benneteket, és áldottak lesztek. Ne féljetek, legyetek erősek!” (Zak 8,13) Isten újszövetségi háza népét, a gyülekezetet az úrvacsora szeretetközösséggé teszi Krisztussal s egymással: „Mert egy a kenyér, egy test vagyunk mindannyian, akik az egy kenyérből részesedünk.” (1Kor 10,17) „A kenyér és bor szentségében a Krisztussal és minden szentekkel való közösség, egy testté levés bizonyos jegyét vesszük” – ezt vallja reformátorunk. Nagycsütörtök este Jézus utolsó páskavacsoráját (lásd Lk 22,14–18!) azonnal követte az első úrvacsora: „Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” „E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.” (Lk 22,19.20) Ezek csak földi előképei a Bárány menyegzőjének, mely a mennyben, Isten trónja előtt tart örökké. Itt ér célba Isten háza népének, Jézus gyülekezetének, a Bárány menyasszonyának földi élete. „Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára!” Ott zengik: „Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható!” (Jel 19,9a.6) De már útközben, hazafelé: „Őt, Isten Bárányát zengi új énekem, / Őt áldja megváltott életem.” (EÉ 386,3)

Garai András