Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 27
- HETI ÚTRAVALÓ
Élő víz
Hozzászólás a cikkhez
HETI ÚTRAVALÓ
Nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem
polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.
(Ef 2,19)
Szentháromság ünnepe után a 7. héten
az Útmutató reggeli és heti igéiben az Úr
Isten az élő hit ajándékával örök életre
hív, háza népévé tesz, és az élet Kenyerével táplál. A zsidókból és pogányokból lett
keresztények egyaránt teljes jogú polgárai Krisztusban megváltott népének. „Bizony,
itt van Isten, a mi Istenünk, örökkön-örökké ő kormányoz minket.” (Zsolt 48,15; LK) A páskaünnep
előtt Jézus saját kezűleg vendégelte meg az ötezer embert: „…vette a kenyereket,
hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak.” (Jn
6,11) De nem akart kenyérkirály lenni a Messiás! Az első gyülekezetben megoldották
a kenyérkérdést: „Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt.” „…amikor
házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték az
Istent…” (ApCsel 2,44.46–47) A bálványoktól megtisztított templomban Ezékiás
meghirdette a páskaünnepet a törvény szerint. „Azután megtartották a Jeruzsálemben tartózkodó
izráeliek a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át nagy örömmel.” (2Krón 30,21b)
Méltatlanná lett korábban meghívottak, idegenek és jövevények, gonoszok és jók
egyaránt vendégei lehetnek a királyi menyegzőnek: „Mert sokan vannak az elhívottak, de
kevesen a választottak.” Jézus Urunk szerint: „Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki
menyegzőt készített a fiának.” (Mt 22,14.2) S akik már Isten fehér menyegzői ruhás háza
népévé lettek, örömmel mennek a Fiúhoz: „Úr Jézus Krisztus, legfőbb Jó, / Kegyelem
kútforrása, / Eljöttünk hozzád, Megváltó, / Meghívtál lakomádra…” (GyLK 799,1) Választott
népének is boldog jövőt ígér, jót tesz velük a Seregek Ura: „…én megsegítlek
benneteket, és áldottak lesztek. Ne féljetek, legyetek erősek!” (Zak 8,13) Isten újszövetségi háza
népét, a gyülekezetet az úrvacsora szeretetközösséggé teszi Krisztussal s egymással:
„Mert egy a kenyér, egy test vagyunk mindannyian, akik az egy kenyérből részesedünk.” (1Kor
10,17) „A kenyér és bor szentségében a Krisztussal és minden szentekkel való közösség,
egy testté levés bizonyos jegyét vesszük” – ezt vallja reformátorunk. Nagycsütörtök
este Jézus utolsó páskavacsoráját (lásd Lk 22,14–18!) azonnal követte az első úrvacsora:
„Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” „E pohár
az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.” (Lk 22,19.20) Ezek csak földi előképei
a Bárány menyegzőjének, mely a mennyben, Isten trónja előtt tart örökké. Itt
ér célba Isten háza népének, Jézus gyülekezetének, a Bárány menyasszonyának földi
élete. „Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára!” Ott zengik: „Halleluja,
mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható!” (Jel 19,9a.6) De már útközben, hazafelé:
„Őt, Isten Bárányát zengi új énekem, / Őt áldja megváltott életem.” (EÉ 386,3)
Garai András
::Nyomtatható változat::
|