ÉnekKincsTár

A Szentháromság ünnepe utáni tizedik vasárnapon Jeruzsálem pusztulására emlékezünk. A nap lekciói különösen szorosan kapcsolódnak egymáshoz, és egészítik ki egymást.

Az ószövetségi igében (2Móz 19,1–6) Izrael kiválasztásának történetét hallhatjuk: „…ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld. Papok királysága és szent nép lesztek.” Az evangéliumi ige (Lk 19,41–48) azt idézi, amikor Jézus Jeruzsálembe vonulása után megjövendölte és megsiratta a város pusztulását, majd kiűzte a templomból az árusokat. Ez azt tükrözi, hogyan lett Jeruzsálem hűtlen Istenhez azzal, hogy nem ismerte fel meglátogatását, nem fogadta el a Megváltót, és kalmárkodással megszentségtelenítette az imádság házát. Ezzel magára vonta Isten ítéletét: „Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől.” (42. vers)

Az epistola (1Kor 12,1–11) a pogányok közül elhívottakhoz szól, akik, miután Krisztus megragadta őket, a Lélek egységével és a kegyelmi ajándékok sokféleségével szolgálhatnak egymásnak és a világnak. Ez az ige tehát kitágítja „Izraelt” minden népre, minden emberre, akit Krisztus elhívott.

Elhívás, bűnbánatra való felszólítás, Isten megigazító tette, új életben maradásra biztatás és figyelmeztetés, nehogy megvessük Isten kegyelmét – ez kapcsolja össze a bibliai szakaszokat, és ez szólal meg Scholz László (1911–2005) jól ismert énekszövegében is: Tisztítsd meg szíved, Jeruzsálem népe (EÉ 460).

Scholz László a II. világháború előtti, alatti és utáni években végzett Zuglóban gyülekezet- és templomépítő munkát. De munkája gyümölcsének beérését már nem láthatta, mert politikai okból áthelyezték. Még zuglói szolgálatának idején, 1945 novemberében egy fóti lelkészevangélizáción tartott előadásokat Jer 4,14 alapján, melyek Tisztítsd meg szívedet, hogy megtartassál címmel meg is jelentek. Itt olvashatjuk énekünket is. Az, hogy az ének elsősorban lelkészeknek szól, abból a versszakból világlik ki a leginkább, amely nem került be 1982-es énekeskönyvünkbe: „Tisztítsd meg szíved, Krisztus szentegyháza, / Urunk miattad pogány ne gyalázza, / S hogy megtartassál, nosza, újulj végre, / Szent papi népe!”

Isten szolgái csak megtisztult szívvel tehetnek bizonyságot, máskülönben botránkozást okoznak. A megszentelődés Scholz előadásainak és az éneknek is egyik központi gondolata. Így ír erről a tanulmányban: „…hinnem kell a Szentlélek megszentelésében, s ugyanakkor minden erőmmel meg kell tisztítani szívemet, meg kell szentelnem magamat!” A lelkészi szolgálat felelősségére is markánsan világít rá: „…hogy üdvözülj, hogy el ne vesszen kicsiny családod, hogy szét ne széledjen a gyülekezeted, hogy ki ne pusztuljon ez a drága evangélikus anyaszentegyház, amelynek szolgája vagy… Ez mind ott a téten!”

A versben a gyülekezetéért küzdő lelkészre is ráismerhetünk, aki a rábízottak megtartásáért tusakodik. Ezt tükrözik a versszakok elején és végén az erőteljes felszólító mondatok. Jeruzsálem tragikus sorsa elrettentő példa, nehogy Isten népe elmulassza a kegyelmi időt, és elszalassza a meglátogatás alkalmát. Az ötödik versszakban az istentiszteletért, szent helyért való féltő aggodalom is megnyilvánul, hiszen Ézsaiás épp prófétai szolgálata előtt nyer tisztulást az ajkához érintett parázzsal.

Az ének megjelent már a Keresztyén énekeskönyv új részében 1955-ben. A baptista énekeskönyv is felvette anyagába, Tinódi Lantos Sebestyén dallamával. Ebben a formában Nagy Olivér készített rá kórusfeldolgozást (Evangéliumi vegyes karok, 306.). De legjobban az eredetileg hozzákapcsolt dallam hordozza, amellyel gyülekezeteink ismerik. A Paradicsomnak te szép élő fája (EÉ 365) az 1744-es kolozsvári énekeskönyvből való, és eredeti, teljes formájában Krisztusnak a keresztfán mondott hét szavát idézi. A régi dallam a 20. századi szöveggel segíthet arra emlékeznünk, hogy Krisztus mindent megtett értünk; ebből meríthetünk erőt tanúságtételünkhöz, és ebben megmaradva lehet örök életünk.

Finta Gergely