A hét témája

"Kép szöveg nélkül"

Humorban nem ismerünk tréfát címmel tartott előadást a Szélrózsa pénteki napján dr. Riszovannij Mihály főiskolai docens. Az érdeklődők főleg a karikatúrákról és a humor határairól hallhattak.

Minden embernek megvan a saját határa az életben és a humorban egyaránt – hangzott el az előadás kezdetén. Majd Riszovannij Mihály megkérdezte a jelenlévőktől, hogy a találkozón addig mi nevettette meg őket. Különböző válaszok születtek, e körben is kiderült, hogy az emberek más és más dolgokat találnak nevetségesnek, és hogy mindenkinek máshol van a humor határa. A humor és a határ kapcsolatáról szólva példaként említette a csiklandozást, amelyet egy bizonyos határig tűr el az „alany”. Beszélt a nevetés fizikai és lelki határáról: minden dolog, amely kezdetben vicces, átbillenhet, bántóvá, gúnyossá válhat.

A következőkben a humor néhány válfaját elemezte az előadó. Az akasztófahumor a nyomorral való megküzdésről szól; minden ember a saját ínségén, bánatán tud leginkább nevetni. Ilyenkor a nevetés a túlélőstratégia része – tudták meg a hallgatók.

A karikatúra lényege egy ember vagy közösség egy-egy tulajdonságának kicsúfolása. A kereszténységgel kapcsolatban is igen gyakran készülnek karikatúrák. A leggyakoribbak és legjobbak a pápáról készített gúnyrajzok. Ezekben viszont azt is fel kell fedezni, hogy valójában ki ellen irányulnak: a pápa személyét, a kereszténységet vagy a politikát bírálják, teszik-e nevetségessé.

A humor történetébe nyerhettek betekintést ezután az érdeklődők. A humor latin eredetű szó, eredetileg testnedvet jelent, viszont egy idő után azt a képességet kezdték humornak nevezni, hogy valaki tud valamin nevetni. A nevetés képességének nincsen határa. Viszont a környezetünk határokat szab. A középkori egyház például nevetésellenes volt. Riszovannij Mihály egy középkori prédikátort idézett: „A sírás összeköt Istennel, a nevetés elszakít tőle.” Később az egyházak a nevetés erejét felhasználták egymás ellen, és így szereztek híveket.

Végezetül az előadó kifejtette, hogy Isten teremtett minket nevető lényekké, a maga „mintájára”.

Nagy Olga