| Evangélikus Egyház
 - Online újságok
 - Evangélikus Élet
 - Archívum
 - 2008
 - 30
 - Humorban hol a határ? A hét témája 
   Hozzászólás a cikkhez
 Humorban hol a határ? 
 
                                                                        
	Humorban nem ismerünk tréfát címmel
tartott előadást a Szélrózsa
pénteki napján dr. Riszovannij Mihály
főiskolai docens. Az érdeklődők
főleg a karikatúrákról és a humor
határairól hallhattak.|   |  | "Kép szöveg nélkül" |  Minden embernek megvan a saját határa
az életben és a humorban egyaránt –
hangzott el az előadás kezdetén. Majd Riszovannij
Mihály megkérdezte a jelenlévőktől,
hogy a találkozón addig mi nevettette
meg őket. Különböző válaszok
születtek, e körben is kiderült, hogy az
emberek más és más dolgokat találnak
nevetségesnek, és hogy mindenkinek
máshol van a humor határa. A humor és
a határ kapcsolatáról szólva példaként
említette a csiklandozást, amelyet egy bizonyos
határig tűr el az „alany”. Beszélt a
nevetés fizikai és lelki határáról: minden
dolog, amely kezdetben vicces, átbillenhet,
bántóvá, gúnyossá válhat. A következőkben a humor néhány
válfaját elemezte az előadó. Az akasztófahumor
a nyomorral való megküzdésről
szól; minden ember a saját ínségén, bánatán
tud leginkább nevetni. Ilyenkor a
nevetés a túlélőstratégia része – tudták
meg a hallgatók. A karikatúra lényege egy ember vagy
közösség egy-egy tulajdonságának kicsúfolása.
A kereszténységgel kapcsolatban
is igen gyakran készülnek karikatúrák.
A leggyakoribbak és legjobbak a pápáról
készített gúnyrajzok. Ezekben viszont
azt is fel kell fedezni, hogy valójában
ki ellen irányulnak: a pápa személyét,
a kereszténységet vagy a politikát
bírálják, teszik-e nevetségessé. A humor történetébe nyerhettek betekintést
ezután az érdeklődők. A humor
latin eredetű szó, eredetileg testnedvet
jelent, viszont egy idő után azt a képességet
kezdték humornak nevezni, hogy
valaki tud valamin nevetni. A nevetés
képességének nincsen határa. Viszont a
környezetünk határokat szab. A középkori
egyház például nevetésellenes volt.
Riszovannij Mihály egy középkori prédikátort
idézett: „A sírás összeköt Istennel,
a nevetés elszakít tőle.” Később az
egyházak a nevetés erejét felhasználták
egymás ellen, és így szereztek híveket. Végezetül az előadó kifejtette, hogy
Isten teremtett minket nevető lényekké,
a maga „mintájára”. Nagy Olga
 ::Nyomtatható változat::
 |