A hét témája

„Ha hiszitek, ha nem, a Szélrózsán kívül, a Szélrózsa határain túl is van élet. Ha pedig úgy tapasztaltátok, hogy nincs, akkor ezután lehet, ha innen visztek belőle. Ez egy olyan hely, ahonnan vámmentesen minden kivihető – spirituális alapon gondolom –: jókedv, öröm, kreativitás, közösségi élmény, és hadd ne soroljam. Vigyétek, nagyon kérem, vigyétek, és éljétek át, hogy a határ túlsó felén is van élet, hisz ugyanaz a határtalanul szerető Isten ott is az Úr, aki itt minket annyiféle ajándékával elhalmozott. És olyan nagyszerű munkatársai voltak, akik valóban pazarló bőséggel adták tovább azt, amit ők is kaptak. Most körülbelül kétszáz nevet kellene felsorolnom – ha ezt megteszem, akkor lekésitek a Szélrózsa-különvonatot. Így engedjétek meg, hogy csak – ahogy közhelyesen szokták mondani – a jéghegy csúcsát említsem, a „tízeket”, akiknek a nevét ott találjátok a programfüzetben. És én most szándékosan csak a keresztneveket mondom, mert így nagyon sokan érezhetik, hogy nekik is köszönöm.

Köszönöm, Gábor! És Gáborok. Nagyon köszönöm, Csaba! És Csabák. És tovább egy lendülettel mondom a többit: Zsoltok, Péterek, Balázsok, Tamások, Orsik, Viktorok, Zsófik és Mártik. Köszönjük, hogy valóban éjt nappallá téve dolgoztatok értünk, hogy nehéz legyen innen továbbmennünk. És jó, ha tudjátok, hogy ha ti nem is pihentetek, sokak számára ez volt az igazi nyaralás, igazi kikapcsolódás. Sokan már azt várják, mikor lesz legközelebb ilyen.

Két év, ha Isten éltet minket.

És hogy hol találkozunk legközelebb, az részben tőletek is függ, lehet javaslatot tenni a következő Szélrózsa helyszínére. (…) Addig pedig mivel is fejezhetném be mással, mint a Határ menti meditációk címmel e találkozóra megjelent Szélrózsa-breviárium záróimádságával.”

Őrizz az úton

magunkkal visszük az áldást, szereteted csöndes érintését magunkkal visszük találkozások emlékét a sátraink fölött hunyorgó csillagokat magunkkal visszük a hegyek ölelését s azt a dalt a Határtalanról magunkkal visszük az élet színeit és fényeit a szelet és a harangkondulást magunkkal visszük a kitárult kapukat a felnyílt sorompókat, a széles horizontot magunkkal visszük egymás tekintetét az iskolát a határon s a park hallgatag fáit magunkkal visszük az áldást s az erőt a holnapok világába most hát boríts be minket, Istenünk, reményruhába őrizz az úton, és taníts szeretetedből szeretni legyen életünk a halálból életre támadás példázatává és minden értelmet meghaladó békességed amely

mélyebb kétségeinknél erősebb hitünknél határtalanabb reménységünknél

őrizze meg szívünket bátor bizalomban gondolatainkat őszinte nyitottságban tetteinket igaz mozdulatokban

életünket, egész valónkat Krisztus Jézusban az értünk jött Kegyelemben

(Varga Gyöngyi)