Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 30
- Részlet Gáncs Péter püspök zárszavából:
A hét témája
Hozzászólás a cikkhez
Részlet Gáncs Péter püspök zárszavából:
„Ha hiszitek, ha nem, a Szélrózsán kívül, a Szélrózsa határain túl is van élet. Ha pedig
úgy tapasztaltátok, hogy nincs, akkor ezután lehet, ha innen visztek belőle. Ez
egy olyan hely, ahonnan vámmentesen minden kivihető – spirituális alapon gondolom
–: jókedv, öröm, kreativitás, közösségi élmény, és hadd ne soroljam. Vigyétek,
nagyon kérem, vigyétek, és éljétek át, hogy a határ túlsó felén is van élet, hisz
ugyanaz a határtalanul szerető Isten ott is az Úr, aki itt minket annyiféle ajándékával
elhalmozott. És olyan nagyszerű munkatársai voltak, akik valóban pazarló bőséggel
adták tovább azt, amit ők is kaptak. Most körülbelül kétszáz nevet kellene
felsorolnom – ha ezt megteszem, akkor lekésitek a Szélrózsa-különvonatot. Így
engedjétek meg, hogy csak – ahogy közhelyesen szokták mondani – a jéghegy csúcsát
említsem, a „tízeket”, akiknek a nevét ott találjátok a programfüzetben. És én
most szándékosan csak a keresztneveket mondom, mert így nagyon sokan érezhetik,
hogy nekik is köszönöm.
Köszönöm, Gábor! És Gáborok. Nagyon köszönöm, Csaba! És Csabák. És tovább
egy lendülettel mondom a többit: Zsoltok, Péterek, Balázsok, Tamások, Orsik, Viktorok,
Zsófik és Mártik. Köszönjük, hogy valóban éjt nappallá téve dolgoztatok értünk,
hogy nehéz legyen innen továbbmennünk. És jó, ha tudjátok, hogy ha ti nem is pihentetek,
sokak számára ez volt az igazi nyaralás, igazi kikapcsolódás. Sokan már azt
várják, mikor lesz legközelebb ilyen.
Két év, ha Isten éltet minket.
És hogy hol találkozunk legközelebb, az részben tőletek is függ, lehet javaslatot
tenni a következő Szélrózsa helyszínére. (…) Addig pedig mivel is fejezhetném be
mással, mint a Határ menti meditációk címmel e találkozóra megjelent Szélrózsa-breviárium
záróimádságával.”
Őrizz az úton
magunkkal visszük az áldást, szereteted csöndes érintését
magunkkal visszük találkozások emlékét
a sátraink fölött hunyorgó csillagokat
magunkkal visszük a hegyek ölelését
s azt a dalt a Határtalanról
magunkkal visszük az élet színeit és fényeit
a szelet és a harangkondulást
magunkkal visszük a kitárult kapukat
a felnyílt sorompókat, a széles horizontot
magunkkal visszük egymás tekintetét
az iskolát a határon s a park hallgatag fáit
magunkkal visszük az áldást s az erőt a holnapok világába
most hát boríts be minket, Istenünk, reményruhába
őrizz az úton, és taníts szeretetedből szeretni
legyen életünk a halálból életre támadás példázatává
és minden értelmet meghaladó békességed
amely
mélyebb kétségeinknél
erősebb hitünknél
határtalanabb reménységünknél
őrizze meg szívünket bátor bizalomban
gondolatainkat őszinte nyitottságban
tetteinket igaz mozdulatokban
életünket, egész valónkat
Krisztus Jézusban
az értünk jött Kegyelemben
(Varga Gyöngyi)
::Nyomtatható változat::
|