Evangélikusok

Marie Durand a vallási türelmetlenséggel szembeni ellenállás megtestesítõje. Jelszava ez volt: resister (ellenállás). Az üldözött hugenotta hívõ nõ hite miatt harmincnyolc évet töltött börtönben, ahol rabtársai lelkigondozója, vigasztalója, pásztora lett.

Üldözöttek református hitük miatt

Marie Durand 1711. július 15-én református családban született Bouschet de Pranlesben. Már fiatalon átélte a reformátusok üldöztetését Franciaországban a nantes-i türelmi ediktum hatályon kívül helyezése következtében. (Az 1685-ben született ediktum biztosította a hugenottáknak a teljes lelkiismereti szabadságot, továbbá a protestáns istentiszteletek tartására való jogot, illetve a polgári hatóságok elõtt az egyenlõ bánásmódot.) A királyi rendelet visszavonása után hatszázezer hugenotta menekült el francia földrõl hátrahagyva javait; külföldi református testvéreik fogadták be õket.

Voltak, akiket gályára számûztek, másokat francia börtönökbe vetettek. Nem kevesen igen messze kerültek otthonuktól, új és toleráns hazájuk lett – az akkor református – Svájcon kívül az USA, Nagy-Britannia, Hollandia, Németország (például Berlin felvirágoztatása is a hugenották nevéhez fûzõdik).

Marie édesapja presbitériumi jegyzõ volt, otthonukban szervezte meg és tartotta a protestánsok titkos összejövetelét – kifejezetten hitük ápolása céljából. Édesanyját, Claudine Durand-t tartóztatták le s vetették börtönbe elõször; ott is halt meg 1719-ben. Édesapját, Etienne Durand-t 1729-ben egy házkutatás nyomán vették õrizetbe és ítélték el. Tizennégy évi fogság után kapott kegyelmet, és 1743-ban visszatért otthonukba. Ott halt meg kilencvenkét éves korában.

Marie idõsebb testvére, aki 1700-ban született, egyik alapító tagja és prédikátora volt az „Egyház a pusztában” („Eglise du désert”) nevû földalatti protestáns egyháznak. Pierre Durand 1720- ban tért vissza svájci teológiai tanulmányok után Franciaországba. Árulás vádjával 1732-ben õrizetbe vették, és Montpellier- ben kivégezték. Felesége visszamenekült Svájcba, Lausanne-ba.

Kitartás a hit mellett

Testvére sorsát Marie már csak az aigues- mortes-i nõi börtönbõl kísérhette gondolataival. Õt és férjét, Mathieu Serrest 1730-ban vetették börtönbe. Serres azzal a feltétellel, hogy elhagyja Franciaországot, 1750-ben kegyelmet kapott.

Marie a Tour de Constance (az állhatatosság tornya) nevû börtönben maradt. Ez arról is nevezetes volt, hogy 1686-tól kezdve oda zárták be a nimes-i és a montpellier-i hugenottákat – valóságos hiterõdítmény volt. Marie rendületlenül kitartott református hitében. Fogva tartása elején azt kérték tõle, árulja el bátyját, Pierre-t, s akkor szabadon engedik. Nem tette meg, sõt azt írta testvérének, hogy semmilyen körülmények között sem adja fel lelkészi hivatalát.

Franciák és külföldiek lelkigondozója a börtöntoronyból

A börtöntoronyban Marie megtapasztalta, milyen embertelen körülmények között élnek rabtársai, és elhatározta, hogy vigaszt nyújt nekik, a lelkigondozójuk lesz. Erõsítette lelkileg a csontsoványra lefogyott, összeesett asszonyokat, tartotta bennük az állhatatos akaratot, hogy ne adják fel hitvallásukat. Abban is eltökéltté tette õket, hogy ne lépjenek rá a katolikus Szent Lajos-kápolnához vezetõ útra.

A börtönbõl számos, máig fennmaradt levelet küldött francia és külföldi hittestvéreihez. E börtönleveleket – összesen hatvanöt év levelezését – 1998- ban Montpellier-ben adták ki összegyûjtve. Ezekben nemcsak testvérei hitét táplálta, erõsítette, hanem arra is kérte õket, hogy gyámolítsák az üldözötteket. Justine Pechaire- hez 1740. május 21-én küldött levelében ezt írta: „Az isteni Mester arra bátorít, hogy gondozzuk a foglyokat. A szeretet hitünk alapja, mégis olyan kevesen tartják magukat ehhez. Úgy tûnik, a végidõben élünk, amikor ez az isteni, felséges cselekvés sokakban nagyon meghidegül. Az igazi keresztyének (a protestánsok) nem pusztíthatók el, mert az evangélium tisztaságát nem adják fel, sõt errõl mindenkor vallást tesznek.”

Resister – ellenállás!

Harmincnyolc évi raboskodás után Marie elhagyta a börtönt, és 1768. április 14-én visszatért szülõfalujába. A börtön kútjának kõkarimájába vésve a resister (ellenállás) szó olvasható. Marie Durand egész élete, a hit szép harca ezt példázza. Bibliás, hugenottaprotestáns hitéhez méltó, önfeláldozó, Krisztust felragyogtató élete 1776-ban ért véget.

Több könyv is megjelent róla. Az elsõ 1935-ben, Marie Durand, a Tour de Constance foglya címmel. Leveleinek elsõ válogatása 1986-ban, teljes kiadása pedig 1998-ban látott napvilágot. Hitbeli hûségérõl, másokért odaáldozott asszonyszívérõl, a mélységekben is felfelé tekintõ reménységérõl nekünk is illõ Isten iránti hálával megemlékeznünk.

Dr. Békefy Lajos