Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 31
- Marie Durand, a rabok lelkigondozónője
Evangélikusok
Hozzászólás a cikkhez
Marie Durand, a rabok lelkigondozónője
Marie Durand a vallási türelmetlenséggel
szembeni ellenállás megtestesítője. Jelszava
ez volt: resister (ellenállás). Az üldözött
hugenotta hívő nő hite miatt harmincnyolc
évet töltött börtönben, ahol
rabtársai lelkigondozója, vigasztalója,
pásztora lett.
Üldözöttek református hitük miatt
Marie Durand 1711. július 15-én református
családban született Bouschet de
Pranlesben. Már fiatalon átélte a reformátusok
üldöztetését Franciaországban
a nantes-i türelmi ediktum
hatályon kívül helyezése következtében.
(Az 1685-ben született ediktum
biztosította a hugenottáknak
a teljes lelkiismereti szabadságot,
továbbá a protestáns istentiszteletek
tartására való jogot, illetve a
polgári hatóságok előtt az egyenlő
bánásmódot.) A királyi rendelet
visszavonása után hatszázezer hugenotta
menekült el francia földről
hátrahagyva javait; külföldi református
testvéreik fogadták be őket.
Voltak, akiket gályára száműztek,
másokat francia börtönökbe
vetettek. Nem kevesen igen messze
kerültek otthonuktól, új és toleráns
hazájuk lett – az akkor református
– Svájcon kívül az USA, Nagy-Britannia,
Hollandia, Németország
(például Berlin felvirágoztatása is a
hugenották nevéhez fűződik).
Marie édesapja presbitériumi jegyző
volt, otthonukban szervezte meg és tartotta
a protestánsok titkos összejövetelét
– kifejezetten hitük ápolása céljából.
Édesanyját, Claudine Durand-t tartóztatták
le s vetették börtönbe először; ott is
halt meg 1719-ben. Édesapját, Etienne
Durand-t 1729-ben egy házkutatás nyomán
vették őrizetbe és ítélték el. Tizennégy
évi fogság után kapott kegyelmet,
és 1743-ban visszatért otthonukba. Ott
halt meg kilencvenkét éves korában.
Marie idősebb testvére, aki 1700-ban
született, egyik alapító tagja és prédikátora
volt az „Egyház a pusztában”
(„Eglise du désert”) nevű földalatti protestáns
egyháznak. Pierre Durand 1720-
ban tért vissza svájci teológiai tanulmányok
után Franciaországba. Árulás vádjával
1732-ben őrizetbe vették, és Montpellier-
ben kivégezték. Felesége visszamenekült
Svájcba, Lausanne-ba.
Kitartás a hit mellett
Testvére sorsát Marie már csak az aigues-
mortes-i női börtönből kísérhette
gondolataival. Őt és férjét, Mathieu Serrest
1730-ban vetették börtönbe. Serres azzal
a feltétellel, hogy elhagyja Franciaországot,
1750-ben kegyelmet kapott.
Marie a Tour de Constance (az állhatatosság
tornya) nevű börtönben maradt.
Ez arról is nevezetes volt, hogy
1686-tól kezdve oda zárták be a nimes-i
és a montpellier-i hugenottákat – valóságos
hiterődítmény volt. Marie rendületlenül
kitartott református hitében.
Fogva tartása elején azt kérték tőle, árulja
el bátyját, Pierre-t, s akkor szabadon
engedik. Nem tette meg, sőt azt írta testvérének,
hogy semmilyen körülmények
között sem adja fel lelkészi hivatalát.
Franciák és külföldiek
lelkigondozója a börtöntoronyból
A börtöntoronyban Marie megtapasztalta,
milyen embertelen körülmények
között élnek rabtársai, és elhatározta,
hogy vigaszt nyújt nekik, a lelkigondozójuk
lesz. Erősítette lelkileg a csontsoványra
lefogyott, összeesett asszonyokat,
tartotta bennük az állhatatos akaratot,
hogy ne adják fel hitvallásukat.
Abban is eltökéltté tette őket, hogy ne
lépjenek rá a katolikus Szent Lajos-kápolnához
vezető útra.
A börtönből számos, máig fennmaradt
levelet küldött francia és külföldi
hittestvéreihez. E börtönleveleket –
összesen hatvanöt év levelezését – 1998-
ban Montpellier-ben adták ki
összegyűjtve. Ezekben nemcsak
testvérei hitét táplálta, erősítette,
hanem arra is kérte őket, hogy gyámolítsák
az üldözötteket. Justine Pechaire-
hez 1740. május 21-én küldött
levelében ezt írta: „Az isteni Mester
arra bátorít, hogy gondozzuk a
foglyokat. A szeretet hitünk alapja,
mégis olyan kevesen tartják magukat
ehhez. Úgy tűnik, a végidőben
élünk, amikor ez az isteni, felséges
cselekvés sokakban nagyon meghidegül.
Az igazi keresztyének (a
protestánsok) nem pusztíthatók el,
mert az evangélium tisztaságát
nem adják fel, sőt erről mindenkor
vallást tesznek.”
Resister – ellenállás!
Harmincnyolc évi raboskodás
után Marie elhagyta a börtönt, és
1768. április 14-én visszatért szülőfalujába.
A börtön kútjának kőkarimájába
vésve a resister (ellenállás) szó olvasható.
Marie Durand egész élete, a hit szép harca
ezt példázza. Bibliás, hugenottaprotestáns
hitéhez méltó, önfeláldozó,
Krisztust felragyogtató élete 1776-ban
ért véget.
Több könyv is megjelent róla. Az első
1935-ben, Marie Durand, a Tour de Constance
foglya címmel. Leveleinek első válogatása
1986-ban, teljes kiadása pedig
1998-ban látott napvilágot. Hitbeli hűségéről,
másokért odaáldozott asszonyszívéről,
a mélységekben is felfelé tekintő
reménységéről nekünk is illő Isten iránti
hálával megemlékeznünk.
Dr. Békefy Lajos
::Nyomtatható változat::
|