EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2008 - 31 - Marie Durand, a rabok lelkigondozónője

Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Marie Durand, a rabok lelkigondozónője

Marie Durand a vallási türelmetlenséggel szembeni ellenállás megtestesítője. Jelszava ez volt: resister (ellenállás). Az üldözött hugenotta hívő nő hite miatt harmincnyolc évet töltött börtönben, ahol rabtársai lelkigondozója, vigasztalója, pásztora lett.

Üldözöttek református hitük miatt

Marie Durand 1711. július 15-én református családban született Bouschet de Pranlesben. Már fiatalon átélte a reformátusok üldöztetését Franciaországban a nantes-i türelmi ediktum hatályon kívül helyezése következtében. (Az 1685-ben született ediktum biztosította a hugenottáknak a teljes lelkiismereti szabadságot, továbbá a protestáns istentiszteletek tartására való jogot, illetve a polgári hatóságok előtt az egyenlő bánásmódot.) A királyi rendelet visszavonása után hatszázezer hugenotta menekült el francia földről hátrahagyva javait; külföldi református testvéreik fogadták be őket.

Voltak, akiket gályára száműztek, másokat francia börtönökbe vetettek. Nem kevesen igen messze kerültek otthonuktól, új és toleráns hazájuk lett – az akkor református – Svájcon kívül az USA, Nagy-Britannia, Hollandia, Németország (például Berlin felvirágoztatása is a hugenották nevéhez fűződik).

Marie édesapja presbitériumi jegyző volt, otthonukban szervezte meg és tartotta a protestánsok titkos összejövetelét – kifejezetten hitük ápolása céljából. Édesanyját, Claudine Durand-t tartóztatták le s vetették börtönbe először; ott is halt meg 1719-ben. Édesapját, Etienne Durand-t 1729-ben egy házkutatás nyomán vették őrizetbe és ítélték el. Tizennégy évi fogság után kapott kegyelmet, és 1743-ban visszatért otthonukba. Ott halt meg kilencvenkét éves korában.

Marie idősebb testvére, aki 1700-ban született, egyik alapító tagja és prédikátora volt az „Egyház a pusztában” („Eglise du désert”) nevű földalatti protestáns egyháznak. Pierre Durand 1720- ban tért vissza svájci teológiai tanulmányok után Franciaországba. Árulás vádjával 1732-ben őrizetbe vették, és Montpellier- ben kivégezték. Felesége visszamenekült Svájcba, Lausanne-ba.

Kitartás a hit mellett

Testvére sorsát Marie már csak az aigues- mortes-i női börtönből kísérhette gondolataival. Őt és férjét, Mathieu Serrest 1730-ban vetették börtönbe. Serres azzal a feltétellel, hogy elhagyja Franciaországot, 1750-ben kegyelmet kapott.

Marie a Tour de Constance (az állhatatosság tornya) nevű börtönben maradt. Ez arról is nevezetes volt, hogy 1686-tól kezdve oda zárták be a nimes-i és a montpellier-i hugenottákat – valóságos hiterődítmény volt. Marie rendületlenül kitartott református hitében. Fogva tartása elején azt kérték tőle, árulja el bátyját, Pierre-t, s akkor szabadon engedik. Nem tette meg, sőt azt írta testvérének, hogy semmilyen körülmények között sem adja fel lelkészi hivatalát.

Franciák és külföldiek lelkigondozója a börtöntoronyból

A börtöntoronyban Marie megtapasztalta, milyen embertelen körülmények között élnek rabtársai, és elhatározta, hogy vigaszt nyújt nekik, a lelkigondozójuk lesz. Erősítette lelkileg a csontsoványra lefogyott, összeesett asszonyokat, tartotta bennük az állhatatos akaratot, hogy ne adják fel hitvallásukat. Abban is eltökéltté tette őket, hogy ne lépjenek rá a katolikus Szent Lajos-kápolnához vezető útra.

A börtönből számos, máig fennmaradt levelet küldött francia és külföldi hittestvéreihez. E börtönleveleket – összesen hatvanöt év levelezését – 1998- ban Montpellier-ben adták ki összegyűjtve. Ezekben nemcsak testvérei hitét táplálta, erősítette, hanem arra is kérte őket, hogy gyámolítsák az üldözötteket. Justine Pechaire- hez 1740. május 21-én küldött levelében ezt írta: „Az isteni Mester arra bátorít, hogy gondozzuk a foglyokat. A szeretet hitünk alapja, mégis olyan kevesen tartják magukat ehhez. Úgy tűnik, a végidőben élünk, amikor ez az isteni, felséges cselekvés sokakban nagyon meghidegül. Az igazi keresztyének (a protestánsok) nem pusztíthatók el, mert az evangélium tisztaságát nem adják fel, sőt erről mindenkor vallást tesznek.”

Resister – ellenállás!

Harmincnyolc évi raboskodás után Marie elhagyta a börtönt, és 1768. április 14-én visszatért szülőfalujába. A börtön kútjának kőkarimájába vésve a resister (ellenállás) szó olvasható. Marie Durand egész élete, a hit szép harca ezt példázza. Bibliás, hugenottaprotestáns hitéhez méltó, önfeláldozó, Krisztust felragyogtató élete 1776-ban ért véget.

Több könyv is megjelent róla. Az első 1935-ben, Marie Durand, a Tour de Constance foglya címmel. Leveleinek első válogatása 1986-ban, teljes kiadása pedig 1998-ban látott napvilágot. Hitbeli hűségéről, másokért odaáldozott asszonyszívéről, a mélységekben is felfelé tekintő reménységéről nekünk is illő Isten iránti hálával megemlékeznünk.

Dr. Békefy Lajos


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap – új kegyelem
Élő víz
Az Apostolok cselekedetei – utazás
A szent normális
HETI ÚTRAVALÓ
Egyházunk egy-két hete
Aratási hálaadó nap
Program a küszöbön állóknak
Százhúsz éves a körmendi templom
Isten Lelkének engedelmeskedve
Palócországi evangélizáció
Gyermekzsivaj Révfülöpön
Keresztutak
Mindenkit nagyon vártak Kisvárdára
Léleképítés Csikóstőttősön a Biblia éve alkalmából
„Vissza kell térni hitünk gyökereihez…”
Közelgő kettős évforduló, fokozódó izgalommal
Nemzetközi protestáns katonai találkozó
Borvizet ittak a székely indiánok
Evangélikusok
Árnyékvilágból napvilágra
Marie Durand, a rabok lelkigondozónője
e-világ
Részleges napfogyatkozás
Egyház, bor, internet
Balaton-NET ’08
Keresztény szemmel
Olimpia
A hét témája
Középiskolás sátor
Egész évben Szélrózsa?
Feketén-fehéren a Szélrózsa legsikerültebb fotóiból
evél&levél
Klaus Douglass gyülekezetében
Scimus latine?
Határokat átlépve – erdélyiek beszámolója a Szélrózsáról
Ki rúgta az öngólt?
E heti Luther-idézet
Luther Idézet
Kultúrkörök
Pro Geographia díj a bonyhádi tanárnak
Akiért a harang szól
A mindig megújuló konfirmáció
Pelenkaügy
A hugenották története, hite és hatása
A vasárnap igéje
„Te vagy az az ember!”
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
Gyermekvár
Kedves Gyerekek!
ÉnekKincsTár
Kegyelemnek szép rózsája
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2008 31 Marie Durand, a rabok lelkigondozónője

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster