evél&levél
Ki rúgta az öngólt?
Tisztelt Szerkesztőség! Hosszas vívódás után gondoltam arra, hogy kérem ennek a néhány sornak olvasói levélként való megjelentetését. Az Evangélikus Élet múlt heti száma ugyanis többünk véleménye szerint összességében negatívabb képet festett az idei Szélrózsa találkozóról, mint ahogy azt a személyes és interneten napvilágot látott visszajelzések tanúsítják. Mivel azok az újságolvasók, akik nem vettek részt a találkozón, a leírtak alapján tájékozódnak, néhány ponton szeretnék konkrét kiigazítást is tenni.
Az egyik cikk azt állítja, hogy a kőszegi gyülekezet tagjai nem tudtak arról, hogy az istentisztelet előtt úrvacsorai előkészítő lesz 9 órától. Ez nem igaz, mert gyülekezetünk tagjainak figyelmét előzetesen felhívtuk az előkészítőre. Az utca embereként megszólítottak összképe is azt sugallja, hogy rosszul előkészített alkalom volt az idei Szélrózsa találkozó. Pedig a szállodában is, és a környező éttermekben is tudniuk kellett a főtéri programról – többen is megkerestük őket –, arról nem is beszélve, hogy az egész város tele volt plakáttal, a főtéri programot pedig a Vas Népe című megyei napilapban és helyi orgánumokban is hirdettük. Gyülekezeti tagjaink és a környező gyülekezetek nemcsak a több mint hatezer darab pogácsa elkészítésével járultak hozzá a Szélrózsa sikeréhez, hanem több munkaágat helyiek vezettek, kezdetektől fogva bekapcsolódva a közös munkába.
Azt azonban természetesen nagyon sajnálom, hogy az Öngól című cikkben leírt eset történt a Szélrózsán, és a szervezők nevében is elnézést kérek. Mégsem gondolom, hogy általánosságban ez lett volna a meghatározó hangulat ezen az idei találkozón. Az említett eső is inkább csak összehozta fiatalokat, mintsem hogy rányomta volna bélyegét az egész eseményre. Hiszen a helyszín adta lehetőségeket kihasználva nem jelentett nagyobb fennakadást a rossz idő sem.
Annak is szeretnék ugyanakkor hangot adni, hogy minket, szervezőket ilyen problémákkal a szerkesztőség tagjai közül senki meg nem keresett, úgy, ahogy az újságban sem jelent meg egyetlen cikk sem, amelyben a szervezők közül szólaltattak volna meg valamelyikünket. Pedig akkor el tudtuk volna mondani, hogy a tízek tudatos döntése alapján nem alakítottunk ki internetes pontot a találkozó területén, és hogy természetesen szívesen tanulunk nagyobb testvéregyházunktól. Bár azért hadd jegyezzem meg – és tudom, nem versenyről van szó –, mégis a reformátusok Csillagpontján (amit jó néhány évvel a Szélrózsa találkozó után, a Szélrózsa mintájára rendeznek református testvéreink) is hasonló létszámmal vesznek részt a fiatalok, mint az evangélikus ifjúsági találkozón. Azt pedig már csak nagyon csendben jegyzem meg, hogy a kőszegi találkozóval egy időben Egerben megtartott országos katolikus ifjúsági találkozón az MTI jelentése szerint szintén kétezer fiatal vett részt.
Azt gondolom tehát, hogy nincs miért szégyenkeznünk. A találkozó egyik közismert katolikus előadója – aki bár csak egy előadást tartott Kőszegen, mégis csütörtöktől egészen végig itt volt velünk, és részt vett a záró istentiszteleten is – kért tőlem információkat a nyitóalkalomról. Ő is arra készült, hogy írni fog a Szélrózsáról katolikus orgánumokban. Levelében foglaltak szerint ő talán pozitívabb képet fest majd a találkozóról, mint a mi újságunk. Bár hozzátette: „a szomszéd rétje mindig zöldebb”. Lehet, hogy csupán erről van szó a múlt héten megjelent Öngól című cikk szerzőjénél is? Nem tudom. De ezek után hadd kérdezzem meg: ki is rúgta azt az öngólt?
Szeretettel – a Szélrózsa találkozót szervező több mint kétszáz önkéntes munkás, valamint a vendéglátó gyülekezet nevében is –:
Baranyay Csaba (Kőszeg), az idei Szélrózsa házigazdája