evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

Tisztelt Szerkesztõség! Hosszas vívódás után gondoltam arra, hogy kérem ennek a néhány sornak olvasói levélként való megjelentetését. Az Evangélikus Élet múlt heti száma ugyanis többünk véleménye szerint összességében negatívabb képet festett az idei Szélrózsa találkozóról, mint ahogy azt a személyes és interneten napvilágot látott visszajelzések tanúsítják. Mivel azok az újságolvasók, akik nem vettek részt a találkozón, a leírtak alapján tájékozódnak, néhány ponton szeretnék konkrét kiigazítást is tenni.

Az egyik cikk azt állítja, hogy a kõszegi gyülekezet tagjai nem tudtak arról, hogy az istentisztelet elõtt úrvacsorai elõkészítõ lesz 9 órától. Ez nem igaz, mert gyülekezetünk tagjainak figyelmét elõzetesen felhívtuk az elõkészítõre. Az utca embereként megszólítottak összképe is azt sugallja, hogy rosszul elõkészített alkalom volt az idei Szélrózsa találkozó. Pedig a szállodában is, és a környezõ éttermekben is tudniuk kellett a fõtéri programról – többen is megkerestük õket –, arról nem is beszélve, hogy az egész város tele volt plakáttal, a fõtéri programot pedig a Vas Népe címû megyei napilapban és helyi orgánumokban is hirdettük. Gyülekezeti tagjaink és a környezõ gyülekezetek nemcsak a több mint hatezer darab pogácsa elkészítésével járultak hozzá a Szélrózsa sikeréhez, hanem több munkaágat helyiek vezettek, kezdetektõl fogva bekapcsolódva a közös munkába.

Azt azonban természetesen nagyon sajnálom, hogy az Öngól címû cikkben leírt eset történt a Szélrózsán, és a szervezõk nevében is elnézést kérek. Mégsem gondolom, hogy általánosságban ez lett volna a meghatározó hangulat ezen az idei találkozón. Az említett esõ is inkább csak összehozta fiatalokat, mintsem hogy rányomta volna bélyegét az egész eseményre. Hiszen a helyszín adta lehetõségeket kihasználva nem jelentett nagyobb fennakadást a rossz idõ sem.

Annak is szeretnék ugyanakkor hangot adni, hogy minket, szervezõket ilyen problémákkal a szerkesztõség tagjai közül senki meg nem keresett, úgy, ahogy az újságban sem jelent meg egyetlen cikk sem, amelyben a szervezõk közül szólaltattak volna meg valamelyikünket. Pedig akkor el tudtuk volna mondani, hogy a tízek tudatos döntése alapján nem alakítottunk ki internetes pontot a találkozó területén, és hogy természetesen szívesen tanulunk nagyobb testvéregyházunktól. Bár azért hadd jegyezzem meg – és tudom, nem versenyrõl van szó –, mégis a reformátusok Csillagpontján (amit jó néhány évvel a Szélrózsa találkozó után, a Szélrózsa mintájára rendeznek református testvéreink) is hasonló létszámmal vesznek részt a fiatalok, mint az evangélikus ifjúsági találkozón. Azt pedig már csak nagyon csendben jegyzem meg, hogy a kõszegi találkozóval egy idõben Egerben megtartott országos katolikus ifjúsági találkozón az MTI jelentése szerint szintén kétezer fiatal vett részt.

Azt gondolom tehát, hogy nincs miért szégyenkeznünk. A találkozó egyik közismert katolikus elõadója – aki bár csak egy elõadást tartott Kõszegen, mégis csütörtöktõl egészen végig itt volt velünk, és részt vett a záró istentiszteleten is – kért tõlem információkat a nyitóalkalomról. Õ is arra készült, hogy írni fog a Szélrózsáról katolikus orgánumokban. Levelében foglaltak szerint õ talán pozitívabb képet fest majd a találkozóról, mint a mi újságunk. Bár hozzátette: „a szomszéd rétje mindig zöldebb”. Lehet, hogy csupán errõl van szó a múlt héten megjelent Öngól címû cikk szerzõjénél is? Nem tudom. De ezek után hadd kérdezzem meg: ki is rúgta azt az öngólt?

Szeretettel – a Szélrózsa találkozót szervezõ több mint kétszáz önkéntes munkás, valamint a vendéglátó gyülekezet nevében is –:

Baranyay Csaba (Kõszeg), az idei Szélrózsa házigazdája

::Nyomtatható változat::