Keresztutak

Magyarországgal és számos európai állammal ellentétben az Egyesült Államokban igen meghatározó szerepet játszik a vallás, a hit, a felekezeti hovatartozás, illetve ezen kérdések megítélése, amikor választási kampány zajlik. Amerikában komoly erőfeszítéseket kell tenniük az elnökjelölteknek, hogy a maguk oldalára állítsák a különböző vallási felekezeteket. Közülük a legbefolyásosabbnak mindenképpen az úgynevezett evangelikál közösség tekinthető, hiszen minden negyedik amerikai szavazópolgár ehhez tartozónak vallja magát.

Az elsősorban konzervatív értékeket képviselő, a Biblia szerepére különleges hangsúlyt fektető, protestáns keresztény irányzat szavazásra jogosult tagjainak 79 százaléka 2004-ben George W. Bush elnökre adta voksát, míg első számú riválisát, a demokrata párti John Kerryt jóval kevesebben támogatták. Bush népszerűségét az evangelikálok körében nem csupán „személyes vonzerejének” köszönhette, hanem annak a ténynek is, hogy többségük rendre a konzervatív elveket valló Republikánus Pártra szavaz, szemben az inkább liberális politikát folytató Demokrata Párttal.

Ám míg a republikánusok egykoron biztosan számíthattak az evangelikálok támogatására, a Bush-kormányzat politikájában csalódott keresztény mozgalom vezetői tavaly ősszel még azt is elképzelhetőnek tartották, hogy arra buzdítják híveiket, a Republikánus Párt egyik jelöltjére se szavazzanak a januárban kezdődött előválasztásokon. Az evangelikálok úgy vélték, a „Grand Old Party” (régi nagy párt) George W. Bush elnöksége alatt eltávolodott hagyományos konzervativizmusától, többek között azzal, hogy az elnök két háborúba sodorta az Egyesült Államokat. A télen indult republikánus versengés akkori jelöltjei közül Rudy Giuliani, New York volt polgármestere volt a legkevésbé szimpatikus az evengelikalizmus képviselői számára, hiszen nyíltan támogatta az abortuszt, és háromszor nősült. Mitt Romneyt sem kedvelték az evangelikálok, ő ugyanis a mormon felekezet tagja, s egykor szintén abortuszpártinak vallotta magát. John McCainnek – aki végül tavasszal megnyerte a republikánus elnökjelöltségért folyó versengést – pedig azt rótták fel, hogy „az intolerancia ügynökeinek” nevezte a konzervatív keresztény mozgalmakat.

Az evangelikálok a mai napig nem bíznak az egykori vietnami háborús veteránban, hiszen a kezdetektől fogva támogatta az iraki háborút – amelyben több ezer amerikai katona vesztette életét –, kiáll az amerikaiak fegyverviselési joga mellett, és a szenátus tagjaként támogatja a Bush-kormányzat azon erőfeszítéseit, hogy az Egyesült Államokba illegálisan bevándorolt személyek egy része letelepedési engedélyt kapjon. Az evangelikál vezetők a napokban Denverben rendezett országos gyűlésükön arra a következtetésre jutottak, hogy a jelenlegi körülmények között mégis John McCain megválasztására buzdítják híveiket, mivel vetélytársa, Barack Obama „nem opció”. McCain, mondják, legalább ellenzi az abortuszt és a homoszexuálisok házasságkötését.

Demokratapártisága mellett Barack Obama egykori lelkipásztora miatt sem vált közkedveltté az evangelikál szavazópolgárok körében. Jeremiah Wright egyik – videokamerával rögzített és az internetre is felkerült –, sokak által botrányosnak minősített prédikációja ugyanis heteken át beszédtéma volt Amerikában. Wright, a chicagói feketéket tömörítő Krisztus Egyesült Szentháromság Egyházának nemrégiben nyugdíjba vonult pásztora, aki összeadta Obamát feleségével, Michelle-lel, az említett prédikációban arról beszélt, hogy az AIDS-et a kormány találta ki a színes bőrűek meggyilkolására, és Jézus egy szegény fekete volt, aki a gazdag fehérek által uralt világba született. A szertartás során többször is felkiáltott: „Isten verje Amerikát!” A 2001. szeptember 11-i terrortámadásokról azt mondta, hogy korábbi politikája ütött vissza az Egyesült Államokra. Obama természetesen kénytelen volt azonnal elhatárolódni Wright tiszteletestől.

Az Obama-ellenes konzervatív hadjárat fontos részévé váltak egyébként azok az interneten elterjedt híresztelések, amelyek szerint Obama tulajdonképpen nem keresztény, hanem mozlim hívő, aki a Biblia helyett a Koránra esküdött fel a szenátusban, mi több, gyerekkorában radikális iszlamista iskolába járt Indonéziában. A New Yorker című amerikai hetilap éppen a lejárató kampány kigúnyolása céljából jelentetett meg július 21-i számának címlapján olyan karikatúrát, amely Obamát hagyományos mozlim öltözékben, feleségét pedig terroristaként ábrázolja, amint a pár összeüti öklét a Fehér Ház ovális irodájában. A háttérben amerikai zászló ég a kandallóban, egy falra akasztott kép pedig Oszama bin Ladent, az al-Kaida állítólagos vezetőjét ábrázolja.

Magának John McCainnek is hasonló gondokkal kellett szembenéznie. Történt ugyanis, hogy egy texasi evangelikál egyház vezetője, John Hagee tiszteletes, aki támogatásáról biztosította a hetvenegy éves arizonai szenátort, egy ószövetségi idézetről azt állította: Adolf Hitler eljövetelét jósolják meg benne, aki fellépésével a hazájukba való visszatérésre sarkallja a zsidókat. Egy McCaint támogató másik tiszteletes, Rod Parsley is kínos helyzetbe hozta a republikánusok elnökjelöltjét, amikor azt találta mondani, hogy az iszlám „erőszakkal tör a világ meghódítására”.

Barack Obama, Illinois állam kenyai származású szenátora számára azonban minden bizonnyal sokkal nagyobb falatnak fog bizonyulni a konzervatív keresztény közösségek megnyerése. Ehhez nem csupán a mérsékeltebb irányzatok híveit igyekszik majd meggyőzni, de hatni próbál azokra a keresztény szavazókra is, akik az utóbbi években kiábrándultak a Republikánus Pártból, jobban aggódnak a környezetükért, a szegényekért vagy éppen az AIDS elterjedése miatt, emellett teljes mértékben ellenzik az Amerika által vívott háborúkat. Elemzők úgy vélik, ha Obama legalább egy töredéknyit elnyer a Bushra 2004-ben leadott evangelikál szavazatokból, az a néhány voks könnyen a mérleg nyelvének bizonyulhat.

A CNN hírtelevízió nemrég közölt felméréséből az derül ki, hogy az evengelikálok 64 százaléka McCainre, 30 százaléka Obamára szavaz a novemberi elnökválasztáson. Ha addigra megmaradnak az arányok, lesz oka a mosolyra Barack Obamának.

Kottász Zoltán