Keresztutak

A Keresztyén Ifjúsági Egyesületet (KIE) nem kell bemutatni, az Evangélikus Élet hasábjain több ízben is adtunk már életjelt magunkról. Örülünk annak is, hogy egyházunk mellszélességgel (és nem utolsósorban a számunkra nélkülözhetetlen működési támogatással) támogatja a munkánkat. Ennek fontos jele a Szélrózsa találkozókon való, immáron rendszeresnek mondható részvételünk, ahogyan hagyományosan ott vagyunk a Csillagpont református ifjúsági fesztiválokon is.

Számomra, aki tizenkettedik éve vagyok elnöke az országos egyesületnek, mindig is az első helyen állt az szervezet céljainak meghatározásakor a fiatalok közötti missziói munka. Ezért is sajnálom, hogy a lapban pár hete egy írás a KIE-t mint elvilágiasodott, a százötven éves hagyomány missziói alapelveit feladó egyesületet jellemezte, nem nevesítve, hogy azért más a helyzet Kanadában, és más mifelénk.

Ott voltam annak idején a KIE-világszövetség (WAY) mexikói nagygyűlésén, ahol magam is szomorúan láttam, hogy e nagy múltú szervezet egyes nemzeti tagegyesületei – elsősorban az észak-amerikai kontinensen – valóban szakítottak az eredeti célkitűzésekkel. S az is igaz, hogy Európában azokban a volt szocialista országokban is, ahol az említett amerikai szervezetek támogatásával indult el újra a KIE tevékenykedése, hasonló irányvonalak mentén folyik a munka.

Annak idején, amikor a német KIEvel, annak is a nyugati területi szövetségével kötöttük össze szekerünket, fontos volt számunkra, hogy a német egyesület főtitkára akkor az egyik leghatásosabb, világszerte ismert igehirdető és evangélikus lelkész, Ulrich Parzany volt. Miután vele személyes lett barátságunk, hazánkban éppen a KIE kezdte el először 1999-ben a ProChrist műholdas evangélizáció szervezését, amely meg is valósult 2000-ben. Azóta persze a ProChrist kinőtte a KIE-t, a későbbi evangélizációkat, így a most következőt, a 2009. évit is egy független és ökumenikus szervezet vette védőszárnyai alá.

Fontosak számunkra egyéb missziói alkalmaink is. A mára sajnos megszűnt Ten Sing munka eredménye volt, hogy a segítségével éppen a perifériára szorult, sehová sem tartozó fiatalokat tudtuk megszólítani. Többüket kereszteltük meg tizenhat-tizenhét éves korukban. Krisztián keresztelőjére mindig emlékezni fogok: erre a szülők által kötelezővé tett szőlőmunka miatt a kora reggeli órákban került sor, de az eseményen ott volt az egész csapat, kiöltözve, öltönyben és nyakkendőben…

Ebben az évben is missziói programjaink egész sorára várjuk a fiatalokat. Itt vannak mindjárt a Tappancs nyári táborok, külön lányoknak és külön fiúknak (ó, micsoda maradiság…), szám szerint négy. A Tappancs munkaágat kiötlőjétől, Max Hamsch nyugalmazott német KIE-titkártól vettük át, az ő támogatásával indult be és működik ma is ez a munkánk. Aki „Hamsch bácsit” megismerhette, olyan embert talált benne, akit eleven Krisztushite éltet, és akinek sugárzó bizonyságtételére a kőkemény szívek is megpuhulnak. Elképzelhetetlen a Tappancs munka a Krisztushoz vezetés nélkül!

Említhetem kifejezetten bibliás programjainkat is. Ilyen lesz ebben az évben a hagyományos KIE-csendeshétvége a balatongyöröki Sóvárban szeptember 26-tól 28-ig, melynek a gazdái ezúttal a békéscsabai KIE-sek lesznek. Ez szó szerint csendeshétvége lesz, péntektől vasárnapig legalább öt igeszolgálattal, köztük beszélgetésekkel, közös imádságokkal, a négyszemközti párbeszédek lehetőségével – és nagy-nagy éneklésekkel.

Másik bibliai programunk lesz az őszi bibliahét, ugyancsak a Sóvárban, november 5-től 9-ig. Ide korhatár nélkül várjuk azokat, akik Péter apostol életére, lelkesedéseire és botlásaira figyelve szeretnének tanulni, csendben lenni, hitükben erősödni.

A KIE-kávéház is, mely ugyancsak békéscsabai ötlet, kifejezetten missziói céllal működik. A kávé, tea és sütemény mellé a betérő megnézhet egy kiállítást, élő zenét hallgathat, a középpontban pedig Isten igéjének hallgatása áll. Ezek mindig ébresztő alkalmak, céljuk a megerősítés mellett a felrázás, a megszólítás.

Nem említettem minden programunkat, remélem, ennyi is meggyőző volt mindennapjaink bemutatásához. Mert ma Magyarországon nem létezhet fontosabb keresztény küldetés, mint embertársaink Krisztushoz vezetése. A mi esetünkben ez pedig nem jelenthet mást, mint fiatalokat más fiatalok bizonyságtevő élete által Jézus Krisztusban Istenhez vezetni, értelmes életcélt mutatni nekik, és nem utolsósorban minél többüket megmenteni az örökkévalóságnak.

Lupták György