Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 32
- A KIE mint missziói szervezet
Keresztutak
Hozzászólás a cikkhez
A KIE mint missziói szervezet
A Keresztyén Ifjúsági Egyesületet (KIE)
nem kell bemutatni, az Evangélikus Élet hasábjain
több ízben is adtunk már életjelt
magunkról. Örülünk annak is, hogy egyházunk
mellszélességgel (és nem utolsósorban
a számunkra nélkülözhetetlen
működési támogatással) támogatja a
munkánkat. Ennek fontos jele a Szélrózsa
találkozókon való, immáron rendszeresnek
mondható részvételünk, ahogyan
hagyományosan ott vagyunk a Csillagpont
református ifjúsági fesztiválokon is.
Számomra, aki tizenkettedik éve vagyok
elnöke az országos egyesületnek,
mindig is az első helyen állt az szervezet
céljainak meghatározásakor a fiatalok
közötti missziói munka. Ezért is sajnálom,
hogy a lapban pár hete egy írás a
KIE-t mint elvilágiasodott, a százötven
éves hagyomány missziói alapelveit feladó
egyesületet jellemezte, nem nevesítve,
hogy azért más a helyzet Kanadában,
és más mifelénk.
Ott voltam annak idején a KIE-világszövetség
(WAY) mexikói nagygyűlésén,
ahol magam is szomorúan láttam,
hogy e nagy múltú szervezet egyes nemzeti
tagegyesületei – elsősorban az
észak-amerikai kontinensen – valóban
szakítottak az eredeti célkitűzésekkel. S
az is igaz, hogy Európában azokban a
volt szocialista országokban is, ahol az
említett amerikai szervezetek támogatásával
indult el újra a KIE tevékenykedése,
hasonló irányvonalak mentén folyik a
munka.
Annak idején, amikor a német KIEvel,
annak is a nyugati területi szövetségével
kötöttük össze szekerünket, fontos
volt számunkra, hogy a német egyesület
főtitkára akkor az egyik leghatásosabb,
világszerte ismert igehirdető és
evangélikus lelkész, Ulrich Parzany volt.
Miután vele személyes lett barátságunk,
hazánkban éppen a KIE kezdte el először
1999-ben a ProChrist műholdas
evangélizáció szervezését, amely meg is
valósult 2000-ben. Azóta persze a
ProChrist kinőtte a KIE-t, a későbbi
evangélizációkat, így a most következőt,
a 2009. évit is egy független és ökumenikus
szervezet vette védőszárnyai alá.
Fontosak számunkra egyéb missziói
alkalmaink is. A mára sajnos megszűnt
Ten Sing munka eredménye volt, hogy a
segítségével éppen a perifériára szorult,
sehová sem tartozó fiatalokat tudtuk
megszólítani. Többüket kereszteltük
meg tizenhat-tizenhét éves korukban.
Krisztián keresztelőjére mindig emlékezni
fogok: erre a szülők által kötelezővé
tett szőlőmunka miatt a kora reggeli
órákban került sor, de az eseményen ott
volt az egész csapat, kiöltözve, öltönyben
és nyakkendőben…
Ebben az évben is missziói programjaink
egész sorára várjuk a fiatalokat. Itt
vannak mindjárt a Tappancs nyári táborok,
külön lányoknak és külön fiúknak (ó, micsoda
maradiság…), szám szerint négy. A
Tappancs munkaágat kiötlőjétől, Max
Hamsch nyugalmazott német KIE-titkártól
vettük át, az ő támogatásával indult be
és működik ma is ez a munkánk. Aki
„Hamsch bácsit” megismerhette, olyan
embert talált benne, akit eleven Krisztushite
éltet, és akinek sugárzó bizonyságtételére
a kőkemény szívek is megpuhulnak.
Elképzelhetetlen a Tappancs munka
a Krisztushoz vezetés nélkül!
Említhetem kifejezetten bibliás programjainkat
is. Ilyen lesz ebben az évben
a hagyományos KIE-csendeshétvége a balatongyöröki
Sóvárban szeptember 26-tól
28-ig, melynek a gazdái ezúttal a békéscsabai
KIE-sek lesznek. Ez szó szerint
csendeshétvége lesz, péntektől vasárnapig
legalább öt igeszolgálattal, köztük
beszélgetésekkel, közös imádságokkal, a
négyszemközti párbeszédek lehetőségével
– és nagy-nagy éneklésekkel.
Másik bibliai programunk lesz az őszi
bibliahét, ugyancsak a Sóvárban, november
5-től 9-ig. Ide korhatár nélkül várjuk
azokat, akik Péter apostol életére, lelkesedéseire
és botlásaira figyelve szeretnének
tanulni, csendben lenni, hitükben
erősödni.
A KIE-kávéház is, mely ugyancsak békéscsabai
ötlet, kifejezetten missziói
céllal működik. A kávé, tea és sütemény
mellé a betérő megnézhet egy kiállítást,
élő zenét hallgathat, a középpontban
pedig Isten igéjének hallgatása áll. Ezek
mindig ébresztő alkalmak, céljuk a
megerősítés mellett a felrázás, a megszólítás.
Nem említettem minden programunkat,
remélem, ennyi is meggyőző volt
mindennapjaink bemutatásához. Mert
ma Magyarországon nem létezhet fontosabb
keresztény küldetés, mint embertársaink
Krisztushoz vezetése. A mi esetünkben
ez pedig nem jelenthet mást,
mint fiatalokat más fiatalok bizonyságtevő
élete által Jézus Krisztusban Istenhez
vezetni, értelmes életcélt mutatni nekik,
és nem utolsósorban minél többüket
megmenteni az örökkévalóságnak.
Lupták György
::Nyomtatható változat::
|