Közlemények, nyilatkozatok

Ismerik a közmondást? Ha a gazda nem megy fel a tetőre, a tető jön le hozzá. Egyházunk vezetése a közelmúltban két ízben is foglalkozott ingatlanjaink helyzetével: az 1/2008-as zsinati állásfoglalásban és a 123/2008-as országos presbitériumi határozatban. Ezek apropóján beszélgettünk Vincze Csabával, egyházunk építési és ingatlanügyi bizottságának elnökével.

– A téma látszólag távol esik a lelki élettől.

– Mégis közelről érint bennünket, ha például a paplak vagy a templom beázik, vagy megreped a fala. Általános magyar betegség, hogy egy új épületnek örvendezünk, de a meglévő értékeket nem tartjuk karban. Ismerek olyan egyházi épületeket, amelyeknek a padlásán tíz éve nem jártak…

– Fel kell tehát hívni a figyelmet…

– …a közös teherhordozáson alapuló takarékos szemléletre, meglévő épületeink fenntartására. Mára gyakorivá vált ugyanis, hogy helyi tulajdont központi erőforrásokból vagy pályázatokból hozunk létre, közben pedig meglévő értékeink pusztulnak.

– Ön egyetért a zsinat felhívásával?

– Ezt kívánja a józan ész. De összecseng ezzel a fenntartható fejlődés korszerű követelménye is.

– A presbitériumi határozat első pontjában szerepel, hogy a felújítások szakértő építészek közreműködésével történjenek. Ezt miért kellett külön kiemelni?

– Saját tapasztalatom, hogy ahol erre nem voltak tekintettel, többet ártottak, mint használtak. Például ha nedves falú házba műanyag padlót fektetnek, vagy korszerű, légzáró ablakot építenek be, még inkább felnedvesedik a fal, és pár év múlva jön az újabb felújítás. És természetesen jön a vita is: ki volt a hibás?

– Nemrég újdonsággal jelentkezett egyházunk internetes munkacsoportja: létrehozták az Evangélikus szállásportált a világhálón. Ez nagyszerű lehetőséget nyújt a szállásadóknak, a szálláskeresőknek, a táborszervezőkről nem is beszélve. A szállásportál ötlete egybecseng a határozat második pontjával, melyben az áll, hogy a meglévő nyári táborhelyeket és diákotthonokat célszerű igénybe venni új tábor kialakítása helyett.

– Bizony annyi épületünk áll üresen nyaranta… Még egy kis pénzük is származna a diákotthonoknak abból, ha folyamatosan ki tudnák adni őket a vakáció idejére.

– A harmadik pont kimondja, hogy egyházunk nem támogat olyan építkezést vagy felújítást, amely nem hitéleti célt szolgál. Tehát olyan épületét, mely bérirodaként vagy üzletként funkcionál.

– Igaz, hogy ez egy adott közösség számára bevételt jelent, de a felépítésének magas költségeit támogatásból fedezni önzés. Gazdaságtalan és etikátlan az is, ha egy beázó padlás javítását ürügyként használja fel valaki a tetőtér beépítésére. Hiszen ha egy családi ház tetőjavítása egymillió forintba kerül, a tetőtér beépítése öt-tíz milliót is kitesz. Ezt például a kárpótlásul kapott összegből vagy egyéb önerőből lehet vállalni, de mások, rászorultabbak kárára nem.

– Az új építkezések esetében, melyek központi forrásból történnek, a gazdaságosság dominál. Egyetlen szám szerepel a határozatban: ez a lelkészlakások alapterületére vonatkozik.

– Azért határozták meg, hogy a parókiák hasznos alapterülete ne haladja meg a százhúsz négyzetmétert, mert előfordult már, hogy az egyik lakás húsz-huszonöt millió forintból megépült, míg másutt negyvenmilliósat terveztek. Úgy gondolom, ekkora otthon elég kell, hogy legyen egy családnak.

– Miért volt szükség azt előírni, hogy csak saját erő kiegészítéseként adható központi támogatás?

– A források szűkössége miatt. Sajnos sokkal kisebb az a keret, amellyel a presbitérium az összes hazai gyülekezetet támogatni tudja – száz-százötven millió forint évente –, mint amekkorára szükség lenne; ezt igyekszik a testület úgy szétosztani, hogy minél több helyre jusson.

– Mi a helyzet az állami vagy európai uniós pályázatokkal?

– Néhány esetben már sikerült egyegy templomot pályázati pénzek felhasználásával a szokásosnál nagyobb mértékben és nagyobb összegből felújítani. E pályázatok általában soron kívüli intézkedést és jó előkészítést igényelnek: előzetes, költséges tervezést, engedélyezést – ha van rá fedezet. Egyházunk ezeket a kísérleteket is támogatja pályázatfigyelő, -szervező rendszer keretében.

Szeverényi Ágnes