Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 32
- Karbantartás? Felújítás? Bontás?
Közlemények, nyilatkozatok
Hozzászólás a cikkhez
Karbantartás? Felújítás? Bontás?
Az egyházi építési és beruházási előírások margójára
Ismerik a közmondást? Ha a gazda
nem megy fel a tetőre, a tető jön le
hozzá. Egyházunk vezetése a közelmúltban
két ízben is foglalkozott
ingatlanjaink helyzetével: az
1/2008-as zsinati állásfoglalásban
és a 123/2008-as országos presbitériumi
határozatban. Ezek apropóján
beszélgettünk Vincze Csabával,
egyházunk építési és ingatlanügyi
bizottságának elnökével.
– A téma látszólag távol esik a lelki élettől.
– Mégis közelről érint bennünket, ha
például a paplak vagy a templom beázik,
vagy megreped a fala. Általános magyar
betegség, hogy egy új épületnek örvendezünk,
de a meglévő értékeket nem
tartjuk karban. Ismerek olyan egyházi
épületeket, amelyeknek a padlásán tíz
éve nem jártak…
– Fel kell tehát hívni a figyelmet…
– …a közös teherhordozáson alapuló
takarékos szemléletre, meglévő épületeink
fenntartására. Mára gyakorivá vált
ugyanis, hogy helyi tulajdont központi
erőforrásokból vagy pályázatokból hozunk
létre, közben pedig meglévő értékeink
pusztulnak.
– Ön egyetért a zsinat felhívásával?
– Ezt kívánja a józan ész. De összecseng
ezzel a fenntartható fejlődés korszerű
követelménye is.
– A presbitériumi határozat első pontjában
szerepel, hogy a felújítások szakértő építészek
közreműködésével történjenek. Ezt miért kellett
külön kiemelni?
– Saját tapasztalatom, hogy ahol erre
nem voltak tekintettel, többet ártottak,
mint használtak. Például ha nedves falú
házba műanyag padlót fektetnek, vagy
korszerű, légzáró ablakot építenek be,
még inkább felnedvesedik a fal, és pár év
múlva jön az újabb felújítás. És természetesen
jön a vita is: ki volt a hibás?
– Nemrég újdonsággal jelentkezett egyházunk
internetes munkacsoportja: létrehozták
az Evangélikus szállásportált a világhálón.
Ez nagyszerű lehetőséget nyújt a szállásadóknak,
a szálláskeresőknek, a táborszervezőkről
nem is beszélve. A szállásportál ötlete egybecseng
a határozat második pontjával, melyben
az áll, hogy a meglévő nyári táborhelyeket és
diákotthonokat célszerű igénybe venni új tábor
kialakítása helyett.
– Bizony annyi épületünk áll üresen
nyaranta… Még egy kis pénzük is származna
a diákotthonoknak abból, ha folyamatosan
ki tudnák adni őket a vakáció
idejére.
– A harmadik pont kimondja, hogy egyházunk
nem támogat olyan építkezést vagy felújítást,
amely nem hitéleti célt szolgál. Tehát
olyan épületét, mely bérirodaként vagy üzletként
funkcionál.
– Igaz, hogy ez egy adott közösség
számára bevételt jelent, de a felépítésének
magas költségeit támogatásból fedezni
önzés. Gazdaságtalan és etikátlan
az is, ha egy beázó padlás javítását
ürügyként használja fel valaki a tetőtér
beépítésére. Hiszen ha egy családi ház
tetőjavítása egymillió forintba kerül, a
tetőtér beépítése öt-tíz milliót is kitesz.
Ezt például a kárpótlásul kapott összegből
vagy egyéb önerőből lehet vállalni,
de mások, rászorultabbak kárára nem.
– Az új építkezések esetében, melyek központi
forrásból történnek, a gazdaságosság dominál.
Egyetlen szám szerepel a határozatban:
ez a lelkészlakások alapterületére vonatkozik.
– Azért határozták meg, hogy a parókiák
hasznos alapterülete ne haladja
meg a százhúsz négyzetmétert, mert
előfordult már, hogy az egyik lakás
húsz-huszonöt millió forintból megépült,
míg másutt negyvenmilliósat terveztek.
Úgy gondolom, ekkora otthon
elég kell, hogy legyen egy családnak.
– Miért volt szükség azt előírni, hogy csak
saját erő kiegészítéseként adható központi támogatás?
– A források szűkössége miatt. Sajnos
sokkal kisebb az a keret, amellyel a
presbitérium az összes hazai gyülekezetet
támogatni tudja – száz-százötven
millió forint évente –, mint amekkorára
szükség lenne; ezt igyekszik a testület
úgy szétosztani, hogy minél több helyre
jusson.
– Mi a helyzet az állami vagy európai uniós
pályázatokkal?
– Néhány esetben már sikerült egyegy
templomot pályázati pénzek felhasználásával
a szokásosnál nagyobb
mértékben és nagyobb összegből felújítani.
E pályázatok általában soron kívüli
intézkedést és jó előkészítést igényelnek:
előzetes, költséges tervezést, engedélyezést
– ha van rá fedezet. Egyházunk
ezeket a kísérleteket is támogatja
pályázatfigyelő, -szervező rendszer keretében.
Szeverényi Ágnes
::Nyomtatható változat::
|