| Evangélikus Egyház
 - Online újságok
 - Evangélikus Élet
 - Archívum
 - 2008
 - 32
 - Karbantartás? Felújítás? Bontás? Közlemények, nyilatkozatok 
   Hozzászólás a cikkhez
 Karbantartás? Felújítás? Bontás? Az egyházi építési és beruházási előírások margójára
 
      Ismerik a közmondást? Ha a gazda
nem megy fel a tetőre, a tető jön le
hozzá. Egyházunk vezetése a közelmúltban
két ízben is foglalkozott
ingatlanjaink helyzetével: az
1/2008-as zsinati állásfoglalásban
és a 123/2008-as országos presbitériumi
határozatban. Ezek apropóján
beszélgettünk Vincze Csabával,
egyházunk építési és ingatlanügyi
bizottságának elnökével.
     – A téma látszólag távol esik a lelki élettől. – Mégis közelről érint bennünket, ha
például a paplak vagy a templom beázik,
vagy megreped a fala. Általános magyar
betegség, hogy egy új épületnek örvendezünk,
de a meglévő értékeket nem
tartjuk karban. Ismerek olyan egyházi
épületeket, amelyeknek a padlásán tíz
éve nem jártak… – Fel kell tehát hívni a figyelmet… – …a közös teherhordozáson alapuló
takarékos szemléletre, meglévő épületeink
fenntartására. Mára gyakorivá vált
ugyanis, hogy helyi tulajdont központi
erőforrásokból vagy pályázatokból hozunk
létre, közben pedig meglévő értékeink
pusztulnak. – Ön egyetért a zsinat felhívásával? – Ezt kívánja a józan ész. De összecseng
ezzel a fenntartható fejlődés korszerű
követelménye is. – A presbitériumi határozat első pontjában
szerepel, hogy a felújítások szakértő építészek
közreműködésével történjenek. Ezt miért kellett
külön kiemelni? – Saját tapasztalatom, hogy ahol erre
nem voltak tekintettel, többet ártottak,
mint használtak. Például ha nedves falú
házba műanyag padlót fektetnek, vagy
korszerű, légzáró ablakot építenek be,
még inkább felnedvesedik a fal, és pár év
múlva jön az újabb felújítás. És természetesen
jön a vita is: ki volt a hibás? – Nemrég újdonsággal jelentkezett egyházunk
internetes munkacsoportja: létrehozták
az Evangélikus szállásportált a világhálón.
Ez nagyszerű lehetőséget nyújt a szállásadóknak,
a szálláskeresőknek, a táborszervezőkről
nem is beszélve. A szállásportál ötlete egybecseng
a határozat második pontjával, melyben
az áll, hogy a meglévő nyári táborhelyeket és
diákotthonokat célszerű igénybe venni új tábor
kialakítása helyett. – Bizony annyi épületünk áll üresen
nyaranta… Még egy kis pénzük is származna
a diákotthonoknak abból, ha folyamatosan
ki tudnák adni őket a vakáció
idejére. – A harmadik pont kimondja, hogy egyházunk
nem támogat olyan építkezést vagy felújítást,
amely nem hitéleti célt szolgál. Tehát
olyan épületét, mely bérirodaként vagy üzletként
funkcionál. – Igaz, hogy ez egy adott közösség
számára bevételt jelent, de a felépítésének
magas költségeit támogatásból fedezni
önzés. Gazdaságtalan és etikátlan
az is, ha egy beázó padlás javítását
ürügyként használja fel valaki a tetőtér
beépítésére. Hiszen ha egy családi ház
tetőjavítása egymillió forintba kerül, a
tetőtér beépítése öt-tíz milliót is kitesz.
Ezt például a kárpótlásul kapott összegből
vagy egyéb önerőből lehet vállalni,
de mások, rászorultabbak kárára nem. – Az új építkezések esetében, melyek központi
forrásból történnek, a gazdaságosság dominál.
Egyetlen szám szerepel a határozatban:
ez a lelkészlakások alapterületére vonatkozik. – Azért határozták meg, hogy a parókiák
hasznos alapterülete ne haladja
meg a százhúsz négyzetmétert, mert
előfordult már, hogy az egyik lakás
húsz-huszonöt millió forintból megépült,
míg másutt negyvenmilliósat terveztek.
Úgy gondolom, ekkora otthon
elég kell, hogy legyen egy családnak. – Miért volt szükség azt előírni, hogy csak
saját erő kiegészítéseként adható központi támogatás? – A források szűkössége miatt. Sajnos
sokkal kisebb az a keret, amellyel a
presbitérium az összes hazai gyülekezetet
támogatni tudja – száz-százötven
millió forint évente –, mint amekkorára
szükség lenne; ezt igyekszik a testület
úgy szétosztani, hogy minél több helyre
jusson. – Mi a helyzet az állami vagy európai uniós
pályázatokkal? – Néhány esetben már sikerült egyegy
templomot pályázati pénzek felhasználásával
a szokásosnál nagyobb
mértékben és nagyobb összegből felújítani.
E pályázatok általában soron kívüli
intézkedést és jó előkészítést igényelnek:
előzetes, költséges tervezést, engedélyezést
– ha van rá fedezet. Egyházunk
ezeket a kísérleteket is támogatja
pályázatfigyelő, -szervező rendszer keretében. Szeverényi Ágnes
 ::Nyomtatható változat::
 |