)
Kultúrkörök
Rudolf trónörökös szobra a Városligetben
|
|
| A SZERZŐ FELVÉTELE |
Habsburg–Lotaringiai Rudolf Ferenc József osztrák császár és magyar király és Erzsébet királyné egyetlen fiaként 1858. augusztus 21-én a Bécshez közeli Laxenburgban született. Szabadelvûségét, érzelmi alkatát, valamint a magyarság iránt mutatott szimpátiáját tekintve is édesanyjára, Sisire hasonlított. 1889. január 30-án Mayerlingben hunyt el, szeretõjének társaságában. Hogy öngyilkosság vagy politikai merénylet történt-e? Halálának körülményei találgatásokra és feltételezésekre okot adva máig megoldatlan rejtélyt jelentenek a történészek, kutatnivalót a bûnügyi szakértõk számára.
A trónörökös szobrának felállítását az Uránia Magyar Tudományos Egyesület kezdeményezte 1903-ban. Rudolf-szoborbizottság alakult, melynek munkáját a királyi engedélyezést követõen törvényhatósági és államtitkári szinten is segítették.
Eredetileg öt szobrász kapott felkérést tervek benyújtására, de csak ketten indultak a pályázaton: Ligeti Miklós és Istók János. A beküldött pályamunkákat azonban nem megfelelõnek ítélték, így a megismétlésére készültek, de Istók visszalépése miatt a 19–20. század fordulójának leghíresebb és legsikeresebb szobrásza, Ligeti újabb pályáztatás nélkül megkapta a megbízást.
A Rudolf-szobor elkészítését közadakozásból, illetve a kultuszminisztérium támogatásából fedezték, a felállításhoz szükséges területet a fõváros bocsátotta rendelkezésre. A szobor magassága 2,7 méter, anyaga bronz; masszív, fehér színû talapzata Vukovárról érkezett, a hatalmas kõszikla 2 méteres volt, elülsõ oldalába a „Rudolf” feliratot vésték. Az alkotást száz esztendõvel ezelõtt, születésének 50. évfordulóján, 1908. október 12-én avatták fel.
Rudolf édesapjára, Ferenc Józsefre már a szoborminta is nagy hatást gyakorolt életszerûségével. A mûalkotás leleplezése a királynak, az uralkodói család tagjainak, a miniszterelnöknek és minisztereinek, a fõpolgármesternek, neves közéleti személyiségeknek, mûvészeknek, tudósoknak és a fõváros közönségének a jelenlétében zajlott; beszédet mondott a szoborbizottság elnöke, a polgármester és a „császári és apostoli királyi felség”.
A szobrot a Stefánia úton, a Városliget színpompás fái alatt állították fel, közel ahhoz a helyhez, ahol Rudolf a 1885. évi országos kiállításon fõvédnökként üdvözölte az uralkodót. A mû a koronaherceget szenvedélyes vadászként ábrázolja, kezében puskájával és gúnyájával, nyakában távcsövével, vadászruhában és -kalapban – ezzel is utalva tragikus sorsára, hiszen halálának helyszíne vadászkastélya volt.
Egykori személyes ismerõsei a szoborherceg arckifejezését és mozdulatát a valóságoshoz megtévesztõen hasonlónak írták le, a nemes alkotás azonban nem mindenkinek a tetszését nyerte el. A Nyugat címû folyóiratban 1913-ban például ekképpen írtak róla: „Kõhajtásnyi távolságban ott a Rudolf trónörökös szobra. Ebben aztán bántó módon üt ki Ligeti plasztikai érzésének ingadozása. A súlyelosztás, a tömegegyensúly legelemibb, kézenfekvõ szabályaival ellenkezik. Telve van megoldatlan és rosszul megoldott résszel.”
A Magyar Királyság 1945-ben történt megszûnésével az új államhatalom mindörökre le kívánt számolni a royalista múlttal és az egykori Habsburg-örökséggel. A Rudolf trónörökös tér a Jászai Mari tér nevet kapta, a szobrot pedig lebontották, és a Kiscelli Múzeum raktárába szállították. 1980-ban a Balaton– Nagy-bereki Állami Gazdaság fõépülete elõtt állították fel ismét, történelmi hátterét azonban elhallgatva, A vadász címmel, eredeti feliratától megfosztva.
A mû a rendszerváltozás után, 1992-ben a Budapest XIV. Kerületi Önkormányzat kezdeményezésére került vissza a Városligetbe. (Sajnálatos módon a senkit és semmit nem tisztelõ graffitisek ezt a köztéri alkotást sem kímélik…) A Stefánia út napjainkban már Olof Palme sétánynak nevezett szakaszán, az Olof Palme Ház melletti parkrészen álló Rudolf-szobor azonban az örök idõbe és térbe zárva türelmes, és rendületlenül várja látogatóit, akik az évforduló tiszteletére talán egy szál virággal érkeznek majd hozzá.
Rezsabek Nándor