Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

A SZERZŐ FELVÉTELE

A 2008. esztendõ nemcsak a Mátyás király-évfordulóhoz rendelt reneszánsz év, hanem a tragikus sorsú Habsburg koronaherceg születésének 150. évfordulója miatt Rudolf trónörökös éve is. Írásunkban egyetlen létezõ magyarországi emlékhelyét, városligeti szobrát mutatjuk be.

Habsburg–Lotaringiai Rudolf Ferenc József osztrák császár és magyar király és Erzsébet királyné egyetlen fiaként 1858. augusztus 21-én a Bécshez közeli Laxenburgban született. Szabadelvûségét, érzelmi alkatát, valamint a magyarság iránt mutatott szimpátiáját tekintve is édesanyjára, Sisire hasonlított. 1889. január 30-án Mayerlingben hunyt el, szeretõjének társaságában. Hogy öngyilkosság vagy politikai merénylet történt-e? Halálának körülményei találgatásokra és feltételezésekre okot adva máig megoldatlan rejtélyt jelentenek a történészek, kutatnivalót a bûnügyi szakértõk számára.

A trónörökös szobrának felállítását az Uránia Magyar Tudományos Egyesület kezdeményezte 1903-ban. Rudolf-szoborbizottság alakult, melynek munkáját a királyi engedélyezést követõen törvényhatósági és államtitkári szinten is segítették.

Eredetileg öt szobrász kapott felkérést tervek benyújtására, de csak ketten indultak a pályázaton: Ligeti Miklós és Istók János. A beküldött pályamunkákat azonban nem megfelelõnek ítélték, így a megismétlésére készültek, de Istók visszalépése miatt a 19–20. század fordulójának leghíresebb és legsikeresebb szobrásza, Ligeti újabb pályáztatás nélkül megkapta a megbízást.

A Rudolf-szobor elkészítését közadakozásból, illetve a kultuszminisztérium támogatásából fedezték, a felállításhoz szükséges területet a fõváros bocsátotta rendelkezésre. A szobor magassága 2,7 méter, anyaga bronz; masszív, fehér színû talapzata Vukovárról érkezett, a hatalmas kõszikla 2 méteres volt, elülsõ oldalába a „Rudolf” feliratot vésték. Az alkotást száz esztendõvel ezelõtt, születésének 50. évfordulóján, 1908. október 12-én avatták fel.

Rudolf édesapjára, Ferenc Józsefre már a szoborminta is nagy hatást gyakorolt életszerûségével. A mûalkotás leleplezése a királynak, az uralkodói család tagjainak, a miniszterelnöknek és minisztereinek, a fõpolgármesternek, neves közéleti személyiségeknek, mûvészeknek, tudósoknak és a fõváros közönségének a jelenlétében zajlott; beszédet mondott a szoborbizottság elnöke, a polgármester és a „császári és apostoli királyi felség”.

A szobrot a Stefánia úton, a Városliget színpompás fái alatt állították fel, közel ahhoz a helyhez, ahol Rudolf a 1885. évi országos kiállításon fõvédnökként üdvözölte az uralkodót. A mû a koronaherceget szenvedélyes vadászként ábrázolja, kezében puskájával és gúnyájával, nyakában távcsövével, vadászruhában és -kalapban – ezzel is utalva tragikus sorsára, hiszen halálának helyszíne vadászkastélya volt.

Egykori személyes ismerõsei a szoborherceg arckifejezését és mozdulatát a valóságoshoz megtévesztõen hasonlónak írták le, a nemes alkotás azonban nem mindenkinek a tetszését nyerte el. A Nyugat címû folyóiratban 1913-ban például ekképpen írtak róla: „Kõhajtásnyi távolságban ott a Rudolf trónörökös szobra. Ebben aztán bántó módon üt ki Ligeti plasztikai érzésének ingadozása. A súlyelosztás, a tömegegyensúly legelemibb, kézenfekvõ szabályaival ellenkezik. Telve van megoldatlan és rosszul megoldott résszel.”

A Magyar Királyság 1945-ben történt megszûnésével az új államhatalom mindörökre le kívánt számolni a royalista múlttal és az egykori Habsburg-örökséggel. A Rudolf trónörökös tér a Jászai Mari tér nevet kapta, a szobrot pedig lebontották, és a Kiscelli Múzeum raktárába szállították. 1980-ban a Balaton– Nagy-bereki Állami Gazdaság fõépülete elõtt állították fel ismét, történelmi hátterét azonban elhallgatva, A vadász címmel, eredeti feliratától megfosztva.

A mû a rendszerváltozás után, 1992-ben a Budapest XIV. Kerületi Önkormányzat kezdeményezésére került vissza a Városligetbe. (Sajnálatos módon a senkit és semmit nem tisztelõ graffitisek ezt a köztéri alkotást sem kímélik…) A Stefánia út napjainkban már Olof Palme sétánynak nevezett szakaszán, az Olof Palme Ház melletti parkrészen álló Rudolf-szobor azonban az örök idõbe és térbe zárva türelmes, és rendületlenül várja látogatóit, akik az évforduló tiszteletére talán egy szál virággal érkeznek majd hozzá.

Rezsabek Nándor

::Nyomtatható változat::