Keresztény szemmel

Egy nyári napon egy jégkrémmel kezdõdött minden. Úgy éreztem, elviselhetetlen a forróság, jólesne egy hûsítõ. Bõséges volt a kínálat, nehéz volt döntenem, végül a tévéreklámból ismert márkát választottam, mert felkeltette kíváncsiságomat a csokimisztikum – és hogy halmozzam az élvezeteket, leemeltem a polcról kedvenc nõi hetilapom egy példányát is. A kasszánál egy kaparós sorsjegyet is kaptam a blokk mellé.

Mint a pénztárostól megtudtam, ha szerencsém lett volna, nyerhettem volna akár még egy jégkrémet is… Én azonban „csak” egy webcímmel és egy regisztrációs kóddal lettem gazdagabb. Legalábbis azt hittem. Ráadásként ugyanis új tapasztalatokra is szert tettem. Hazaérvén, a nevezett internetes oldalt nézegetve „érdekes” linkekre bukkantam: lehetõségem nyílhatott volna például szerelmi kötésre, áldás- vagy átokmondásra…

Már a varázslás és boszorkányság ebben a formában való népszerûsítése is épp eléggé elszomorított. Ám ezzel a dolognak még korántsem volt vége. „Vesztemre” kézbe vettem a frissen vásárolt újságot is, belelapoztam, és egy olyan hirdetésre lettem figyelmes, amely a harmadik nemzetközi istennõfesztivált (!) ajánlotta az olvasóknak…

„Hát itt tartunk?…” – morfondíroztam, és elhatároztam, már csak kíváncsiságból is vetek egy pillantást a rendezvény honlapjára. Itt arról olvashattam, hogy a június 17. és 22. között tartott rendezvény nem más volt, mint kulturális, hagyományõrzõ és spirituális fesztivál. A bemutatkozás szerint sokszínû volt a csapat, amely a fesztivált megálmodta és manifesztálta (sic!).

A névsor valóban változatos volt, a szent templomi dalok énekesnõje mellett szerepelt itt például testtudatoktató éppúgy, mint régészprofesszor vagy a „fantasztikus Kathy Jones, Avalon papnõje, írónõ, gyógyító, a Glastonbury Istennõ Templom és a Glastonbury Istennõ Konferencia alapítója”, egy hölgy, aki „Brigit Papnõje”, valamint egy „Mária Magdaléna csatornájaként” aposztrofált személy. Az is kiderült, hogy a szálakat Veres Kriszta, „az Istennõ Papnõje, a budapesti Istennõ Templom, Istennõ Fesztivál és a Danu Pap/nõje Iskola” szülõanyja fogta össze…

Hogy a költõt idézzem: „Szó bennszakad, hang fennakad, lehelet megszegik…” Esetemben legalábbis. És kérdések sora merül fel bennem: a nõk tiszteletéhez vajon miért kell visszanyúlniuk a szervezõknek egészen a kelta és szkíta õsökig? Napjainkban miért csak a pogány gyökerû dolgok tûnnek különlegesnek, tarthatnak számot a szélesebb közönség érdeklõdésére?

Ember voltunk és nemiségünk elfogadásához, a másik – legyen az férfi vagy nõ – tiszteletéhez miért „kevés” az az Úr, aki a Tízparancsolatban arra figyelmeztet, hogy „ne legyen más istened rajtam kívül” (2Móz 20,3)? Az õ útmutatása vajon miért nem elég „érdekes” a ma embere számára?

Ki tudja, talán épp a misztikum hiánya miatt. De hát nincs mit tenni, mert meg van írva: „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink és a fiainkéi mindörökké, hogy teljesítsük ennek a törvénynek minden igéjét.” (5Móz 29,28)

A titkok az Úréi, de az Ó- és Újszövetség, a teljes Szentírás szava nem titok, mindnyájan kézbe vehetjük, olvashatjuk, és naponként kérhetünk és kaphatunk belõle útmutatást. És mint tudjuk, aki az igét olvassa, és Isten segítségével megpróbál a szerint is élni, vágyik rá, hogy beszéljen mindarról, ami szívétlelkét betölti. Nem azért tesz bizonyságot Istenrõl, mert így kell cselekednie, hanem mert nem tudna nem szólni mindarról, amit átélt és megtapasztalt Isten közelségében, mindarról, amit ajándékként kapott tõle. Ezért hát beszél Krisztusról, Luther-kabátban vagy anélkül, szavakkal éppúgy, mint cselekedetekkel, mert „a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését” (Róm 8,19).

Nagy tehát mindnyájunk felelõssége abban, hogy jó példát tudunk-e mutatni, és így képesek vagyunk-e segíteni a lányoknak és asszonyoknak abban, hogy nõiségük keresésének, illetve kiteljesítésének örve alatt ne kerülhessenek kívülrõl nézve látszólag ártalmatlan szellemiség hatása alá, amely azonban többet árt nekik, mint használ.

Gazdag Zsuzsanna