Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 35
- Nem boszorkányság…
Keresztény szemmel
Hozzászólás a cikkhez
Nem boszorkányság…
Egy nyári napon egy jégkrémmel kezdõdött
minden. Úgy éreztem, elviselhetetlen
a forróság, jólesne egy hûsítõ. Bõséges
volt a kínálat, nehéz volt döntenem,
végül a tévéreklámból ismert márkát választottam,
mert felkeltette kíváncsiságomat
a csokimisztikum – és hogy halmozzam
az élvezeteket, leemeltem a
polcról kedvenc nõi hetilapom egy példányát
is. A kasszánál egy kaparós sorsjegyet
is kaptam a blokk mellé.
Mint a pénztárostól megtudtam, ha
szerencsém lett volna, nyerhettem volna
akár még egy jégkrémet is… Én azonban
„csak” egy webcímmel és egy regisztrációs
kóddal lettem gazdagabb. Legalábbis
azt hittem. Ráadásként ugyanis új tapasztalatokra
is szert tettem. Hazaérvén,
a nevezett internetes oldalt nézegetve
„érdekes” linkekre bukkantam: lehetõségem
nyílhatott volna például szerelmi
kötésre, áldás- vagy átokmondásra…
Már a varázslás és boszorkányság ebben
a formában való népszerûsítése is
épp eléggé elszomorított. Ám ezzel a
dolognak még korántsem volt vége.
„Vesztemre” kézbe vettem a frissen vásárolt
újságot is, belelapoztam, és egy
olyan hirdetésre lettem figyelmes, amely
a harmadik nemzetközi istennõfesztivált
(!) ajánlotta az olvasóknak…
„Hát itt tartunk?…” – morfondíroztam,
és elhatároztam, már csak kíváncsiságból
is vetek egy pillantást a rendezvény
honlapjára. Itt arról olvashattam,
hogy a június 17. és 22. között tartott
rendezvény nem más volt, mint kulturális,
hagyományõrzõ és spirituális fesztivál.
A bemutatkozás szerint sokszínû
volt a csapat, amely a fesztivált megálmodta
és manifesztálta (sic!).
A névsor valóban változatos volt, a
szent templomi dalok énekesnõje mellett
szerepelt itt például testtudatoktató
éppúgy, mint régészprofesszor vagy a
„fantasztikus Kathy Jones, Avalon papnõje,
írónõ, gyógyító, a Glastonbury Istennõ
Templom és a Glastonbury Istennõ
Konferencia alapítója”, egy hölgy, aki
„Brigit Papnõje”, valamint egy „Mária
Magdaléna csatornájaként” aposztrofált
személy. Az is kiderült, hogy a szálakat
Veres Kriszta, „az Istennõ Papnõje, a budapesti
Istennõ Templom, Istennõ Fesztivál
és a Danu Pap/nõje Iskola” szülõanyja
fogta össze…
Hogy a költõt idézzem: „Szó bennszakad,
hang fennakad, lehelet megszegik…”
Esetemben legalábbis. És kérdések
sora merül fel bennem: a nõk tiszteletéhez
vajon miért kell visszanyúlniuk a
szervezõknek egészen a kelta és szkíta
õsökig? Napjainkban miért csak a pogány
gyökerû dolgok tûnnek különlegesnek,
tarthatnak számot a szélesebb
közönség érdeklõdésére?
Ember voltunk és nemiségünk elfogadásához,
a másik – legyen az férfi vagy
nõ – tiszteletéhez miért „kevés” az az Úr,
aki a Tízparancsolatban arra figyelmeztet,
hogy „ne legyen más istened rajtam kívül”
(2Móz 20,3)? Az õ útmutatása vajon miért
nem elég „érdekes” a ma embere számára?
Ki tudja, talán épp a misztikum hiánya
miatt. De hát nincs mit tenni, mert meg
van írva: „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a
kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink és a fiainkéi
mindörökké, hogy teljesítsük ennek a törvénynek
minden igéjét.” (5Móz 29,28)
A titkok az Úréi, de az Ó- és Újszövetség,
a teljes Szentírás szava nem titok,
mindnyájan kézbe vehetjük, olvashatjuk,
és naponként kérhetünk és kaphatunk
belõle útmutatást. És mint tudjuk,
aki az igét olvassa, és Isten segítségével
megpróbál a szerint is élni, vágyik rá,
hogy beszéljen mindarról, ami szívétlelkét
betölti. Nem azért tesz bizonyságot
Istenrõl, mert így kell cselekednie,
hanem mert nem tudna nem szólni
mindarról, amit átélt és megtapasztalt
Isten közelségében, mindarról, amit
ajándékként kapott tõle. Ezért hát beszél
Krisztusról, Luther-kabátban vagy anélkül,
szavakkal éppúgy, mint cselekedetekkel,
mert „a teremtett világ sóvárogva várja
az Isten fiainak megjelenését” (Róm 8,19).
Nagy tehát mindnyájunk felelõssége
abban, hogy jó példát tudunk-e mutatni,
és így képesek vagyunk-e segíteni a lányoknak
és asszonyoknak abban, hogy
nõiségük keresésének, illetve kiteljesítésének
örve alatt ne kerülhessenek kívülrõl
nézve látszólag ártalmatlan szellemiség
hatása alá, amely azonban többet árt
nekik, mint használ.
Gazdag Zsuzsanna
::Nyomtatható változat::
|