Élő víz

Krisztus Jézus megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet. (2Tim 1,10)

Szentháromság ünnepe után a 16. héten az Útmutató reggeli és heti igéi a Jézusban megjelent örök életet hirdetik. A mi életünk is el van rejtve Krisztusban, ha Pállal együtt valljuk: „…többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem…” (Gal 2,20) S már nem megválaszol(hat)atlan e kérdés: „Hol töltöd az örökkévalóságot?” Mert: „Istent szomjazza lelkem, sóvárog az élõ Isten után, vajon mikor állhatok az élõ Isten elé?” (Zsolt 42,3; LK) Lázár feltámasztása jel, amely Isten dicsõségét zengi: „Atyámfiai, ne bánkódjatok azokon, kik elaludtak, miképpen mások, kiknek nincsen reménységük a feltámadás felõl.” (GyLK 728; epistolai antifóna) Jézus „Én vagyok!” igéje valóban cselekvést, történést, létezést munkál: „Lázár, jöjj ki!” És kijött a negyednapos halott a sírból. E kijelentése az úgynevezett arany evangélium (lásd Jn 3,16) beteljesülése: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha.” (Jn 11,43.25–26) Pál apostol hitte ezt, ezért tanított így a megigazulásról: Isten „szabadított meg minket, és õ hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint” (2Tim 1,9). Ezért minden kegyelem az életünkben! Miként heti igénk kijelenti, az Istennek odaszentelt életnek nincs vége, nem hull a semmibe! „Mert a bûn zsoldja (fizetsége) a halál, az Isten (ingyen) kegyelmi ajándéka pedig az (elmúlhatatlan) örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róm 6,23) Agabosz próféta megjövendölte Pál megkötözését, de az apostol tudta, hogy „nem nagyobb a szolga az uránál” (Jn 15,20), és nem hagyta magát eltántorítani elhatározásától: „Hiszen én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.” (ApCsel 21,13) Jézus szava életre hívó ige: „Leányka, neked mondom, ébredj fel!” Jairus leányának feltámasztása az õ kereszthalálát és feltámadását, ezáltal a halál feletti gyõzelmét hirdeti, hogy szeretteid halálhírét hallva „ne félj, csak higgy” (Mk 5,41.36)! A Krisztusban hívõk haláluk után Urukkal lesznek; ez sokkal jobb mindennél! Ez alapján el tudod-e teljes meggyõzõdéssel mondani Pál vallomását? „Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” (Fil 1,21) Az õ nevére elõbb-utóbb minden térd meghajol, és Úrnak vallja õt (lásd Fil 2,10–11). Nem vész el örökre, aki már meghódolt elõtte, és akinek a názáreti Jézus már bemutatkozhatott: „Én vagyok.” Beteljesül rajtuk az Úr igéje: „Azok közül, akiket nekem adtál, nem hagytam elveszni senkit.” (Jn 18,5.9) Krisztus Urunk megdicsõülése hirdeti: õ Isten! „Ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok!” (Mk 9,7) Luther így int: „Óvakodj attól, hogy csak úgy az ige nélkül kalandozva, Krisztust Istentõl elszakítsd. Rajta kívül nincs Isten, hogy megtalálhatnám s hozzájuthatnék.” Ezért legyen a mi számunkra is elég egyedül az Úr Jézus! „Életem, Jézus, egyedül te töltsd be…” (EÉ 387,1)

Garai András