Evangélikusok

Isten bölcsen alkotta meg a világot s benne az embert. Mire megöregszünk, s szûkül elõttünk a jövõ, szeretettel megnyitja elõttünk a múltat, és engedi, hogy újra rátaláljunk a maradandó emlékekre. Éljünk ezzel a lehetõséggel! Emlékezzünk Sántha Károlyra, „anyaszentegyházunk dalos pacsirtájára”, aki nyolcvan évvel ezelõtt, 1928. szeptember 6-án tért nyugalomra. A Farkasréti temetõben temették el.

1. október 22-én született Kecskeméten. Édesapja nyolc gyermekét lutheri szellemben nevelõ, szeretõ szívû szûcsmester volt. A munkás napokat imádságos esték követték, amelyek Paul Gerhardt gyönyörû énekeivel fejezõdtek be. Az édesanya, Devossa Klára mély hite nagy hatással volt Károly lelkére. Édesanyánk címû verse ékes bizonyítéka ennek.

A népiskola és a gimnázium elvégzése után az evangélikus teológiára ment Budapestre. A beteg lelkek gyógyítása volt a célja. Professzorai Ballagi Mór, Török Pál, Székács József („az ország papja”) voltak.

Már ekkor verselni kezdett az ifjú Sántha Károly. Költeményei ismertté tették irodalmi körökben. Egy ízben Székács püspök bemutatta õt Arany Jánosnak. Arany meleg kézszorítása és írásra buzdító szava egy életen át végigkísérte költõi ambíciójában.

1866-ban Sárszentlõrincre került káplánnak. Utána Tolnanémedi, Sand és Várpalota következett. 1876-ban visszatért Sárszentlõrincre. Harmincnégy esztendei szolgálat után, 1911. április 16-án nyugalomba vonult, és Budapestre költözött.

Négy gyülekezet körében élte le gazdag életét. Mindegyik helyhez kötötte valami kedves emlék. Tolnanémediben ismerte meg Kirchner Idát, a mucsfai lelkész lányát, aki egy életen át szeretett, hû társa, „életének fele” volt.

Sandon született elsõ gyermekük, Várpalotán két másik, és Sárszentlõrincen ismét gyarapodott a család egy fõvel. E falu lett igazi otthona. A színmagyar, színevangélikus községben békesség, jólét honolt. A szeretett lelkész jól érezte magát. Itt írta legszebb verseit.

Mint ember és mint lelkipásztor

Az elmondások alapján melegszívû, szeretetet sugárzó, a rászorulókon segíteni akaró, szelíd ember volt. Valóban „a lelkek gyógyításának” szentelte életét.

Kiváló szónok, igehirdetõ volt. Mondatai költõi eszközökben bõvelkedtek. Lelkipásztori szolgálatát élete legdrágább jutalmának tekintette, olvashatjuk a Pályám fordulóján címû versében.

Szerette a mûvelt emberek társaságát. Fõleg irodalomkedvelõ barátokkal vette magát körül. Akkoriban szinte szellemi és irodalmi központtá vált a lõrinci parókia.

Sántha Károly hatalmas termetû ember volt. Boltozatos homloka alatti szelíd kék szeme nyájas derût, szeretetet sugárzott. Késõbbi utódja, Fábián Imre fõesperes (szeretett lelkészem) így ír a költõ papról: „Magunk elõtt látunk egy Istenben gyökerezõ, élõ hitében kiforrott, Krisztus vérében megnyugodott, kereszt tövében álmokat álmodó, életlátással gazdag, örvendezõ, boldog embert, aki itt járt köztünk, mint ahogy tél után itt jár a tavasz enyhe szellõje. Életet fakasztó napsugara hirdetve hozza a diadalmas életet.”

Maga Sántha Károly így ír leglényegesebb tevékenységérõl élete végén: „Énekeltem, imádkoztam / S az eget a földre hoztam.” Epilógus címû versének utolsó versszaka aláhúzza elõbbi mondását: „Estém itt, jöjj, csendes álom. / Szebb életre hív halálom. / A test lesz csak szálló köddé, / Él a lélek, él örökké.” (Ez a versbe költött hitvallás a Harangszóban jelent meg halála napján.)

A költõ és énekköltõ

Õ maga így jellemzi költészetét: „Zengtem hazát, szerelmet, Istent.” Mûvei között vannak hazafias versek, például: Régi dal; Apostol; A magyar ifjúsághoz. Anyjához íródtak: Áldásom az õ szent nevén; Édesanyánk.

Álljon itt egy részlet feleségét elsirató versciklusából: „Ott vagy te már a magasban, / Csak tested a mélyben. / Úgy hull rád a göröngy, mint gyöngy / Egy falu nevében.” (Ne sírj!)

Egyéb mûvei: Egyházi költemények; Világosság; Buzgóság könyve, Költemények; Szent hangok; Olajfalevelek; Hárfahangok, Háborús idõk imádságoskönyve. Õrangyal címû ifjúsági imádságoskönyvével érte el a legnagyobb sikert. Alkotott még adventi és böjti imákat, írt konfirmációi áldásokat, és így tovább. Itt jegyzem meg, hogy Arany János lapjának munkatársa volt.

Megírta Sárszentlõrinc község történetét. A magyar Agendában százhúsz imádsága jelent meg.

Sántha Károly jelentõsége az énekköltészetén alapszik. Énekei követik az egyházi év alkalmait. A Dunántúli énekeskönyvet létrehozó alkotócsoportból Payr Sándor és Zábrák Dénes munkája mellett az övé volt a legjobb. Õ írta a Dunántúli énekeskönyv szövegeinek egyharmadát (százöt saját és hatvankilenc átdolgozott éneket).

Csodálatos, himnusszerû alkotása „A hatalom Istenének csendüljön ajkunkon ének…” kezdetû. Egy másik, szinte családias hangulatú énekszövege: „Én Istenem, bemutatom én estéli áldozatom.” Úrvacsorai énekei: Atyám, kegyelmezz!; Ó, töröld el én vétkem!

Karácsonyra születtek a következõk: Itt vagy, óh, szent karácsonyeste; Szálljon hálánk galambszárnyon. Újévre: Ki öröktõl fogva voltál. Nagypéntekre: Csendes a sír, Jézus alszik.

És jött a csendes álom…

A Harangszó 1928. szeptemberi száma így búcsúzik tõle: „Miután eldalolta utolsó dalát a Harangszónak, amely valamikor az õ verseivel indult, fogadta Kapi Béla püspök barátját. Elbeszélgettek. Eljött az utolsó este: jött »a csendes álom«. Sántha Károly, anyaszentegyházunk büszkesége, dalos pacsirtája örökre elaludt. A lant kettétört, elhallgatott »szent Dávid kobza«…”

Élete valóban nagy találkozás volt a Krisztussal, akinek teljesen foglyul adta magát. Krisztust dicsõítette nap nap után szebbnél szebb verseiben, énekeiben dalos lelkével mindnyájunk nagy lelki gyönyörûségére. „Krisztusért szolgálta egyházát s egyházáért Krisztusát.”

Immár nyolcvan éve elköltözött, de él lelkének öröksége. Emléke legyen áldott!

Tóth Márta nyugalmazott tanárnõ, okleveles kántor