Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 36
- Sántha Károly halálának nyolcvanadik évfordulójára
Evangélikusok
Hozzászólás a cikkhez
Sántha Károly halálának nyolcvanadik évfordulójára
Isten bölcsen alkotta meg a világot s
benne az embert. Mire megöregszünk, s
szûkül elõttünk a jövõ, szeretettel megnyitja
elõttünk a múltat, és engedi, hogy
újra rátaláljunk a maradandó emlékekre.
Éljünk ezzel a lehetõséggel! Emlékezzünk
Sántha Károlyra, „anyaszentegyházunk
dalos pacsirtájára”, aki nyolcvan
évvel ezelõtt, 1928. szeptember 6-án tért
nyugalomra. A Farkasréti temetõben temették
el.
- október 22-én született Kecskeméten.
Édesapja nyolc gyermekét lutheri
szellemben nevelõ, szeretõ szívû szûcsmester
volt. A munkás napokat imádságos
esték követték, amelyek Paul Gerhardt
gyönyörû énekeivel fejezõdtek be. Az
édesanya, Devossa Klára mély hite nagy
hatással volt Károly lelkére. Édesanyánk címû
verse ékes bizonyítéka ennek.
A népiskola és a gimnázium elvégzése
után az evangélikus teológiára ment Budapestre.
A beteg lelkek gyógyítása volt a
célja. Professzorai Ballagi Mór, Török Pál,
Székács József („az ország papja”) voltak.
Már ekkor verselni kezdett az ifjú
Sántha Károly. Költeményei ismertté
tették irodalmi körökben. Egy ízben
Székács püspök bemutatta õt Arany Jánosnak.
Arany meleg kézszorítása és írásra
buzdító szava egy életen át végigkísérte
költõi ambíciójában.
1866-ban Sárszentlõrincre került káplánnak.
Utána Tolnanémedi, Sand és Várpalota
következett. 1876-ban visszatért
Sárszentlõrincre. Harmincnégy esztendei
szolgálat után, 1911. április 16-án nyugalomba
vonult, és Budapestre költözött.
Négy gyülekezet körében élte le gazdag
életét. Mindegyik helyhez kötötte
valami kedves emlék. Tolnanémediben
ismerte meg Kirchner Idát, a mucsfai lelkész
lányát, aki egy életen át szeretett, hû
társa, „életének fele” volt.
Sandon született elsõ gyermekük,
Várpalotán két másik, és Sárszentlõrincen
ismét gyarapodott a család egy fõvel.
E falu lett igazi otthona. A színmagyar,
színevangélikus községben békesség,
jólét honolt. A szeretett lelkész jól
érezte magát. Itt írta legszebb verseit.
Mint ember és mint lelkipásztor
Az elmondások alapján melegszívû, szeretetet
sugárzó, a rászorulókon segíteni
akaró, szelíd ember volt. Valóban „a lelkek
gyógyításának” szentelte életét.
Kiváló szónok, igehirdetõ volt. Mondatai
költõi eszközökben bõvelkedtek.
Lelkipásztori szolgálatát élete legdrágább
jutalmának tekintette, olvashatjuk
a Pályám fordulóján címû versében.
Szerette a mûvelt emberek társaságát.
Fõleg irodalomkedvelõ barátokkal vette
magát körül. Akkoriban szinte szellemi és
irodalmi központtá vált a lõrinci parókia.
Sántha Károly hatalmas termetû ember
volt. Boltozatos homloka alatti szelíd
kék szeme nyájas derût, szeretetet sugárzott.
Késõbbi utódja, Fábián Imre fõesperes
(szeretett lelkészem) így ír a költõ
papról: „Magunk elõtt látunk egy Istenben
gyökerezõ, élõ hitében kiforrott,
Krisztus vérében megnyugodott, kereszt
tövében álmokat álmodó, életlátással
gazdag, örvendezõ, boldog embert, aki
itt járt köztünk, mint ahogy tél után itt
jár a tavasz enyhe szellõje. Életet fakasztó
napsugara hirdetve hozza a diadalmas
életet.”
Maga Sántha Károly így ír leglényegesebb
tevékenységérõl élete végén: „Énekeltem,
imádkoztam / S az eget a földre
hoztam.” Epilógus címû versének utolsó
versszaka aláhúzza elõbbi mondását:
„Estém itt, jöjj, csendes álom. / Szebb
életre hív halálom. / A test lesz csak szálló
köddé, / Él a lélek, él örökké.” (Ez a
versbe költött hitvallás a Harangszóban
jelent meg halála napján.)
A költõ és énekköltõ
Õ maga így jellemzi költészetét: „Zengtem
hazát, szerelmet, Istent.” Mûvei között
vannak hazafias versek, például: Régi
dal; Apostol; A magyar ifjúsághoz. Anyjához
íródtak: Áldásom az õ szent nevén;
Édesanyánk.
Álljon itt egy részlet feleségét elsirató
versciklusából: „Ott vagy te már a magasban,
/ Csak tested a mélyben. / Úgy
hull rád a göröngy, mint gyöngy / Egy
falu nevében.” (Ne sírj!)
Egyéb mûvei: Egyházi költemények; Világosság;
Buzgóság könyve, Költemények;
Szent hangok; Olajfalevelek; Hárfahangok,
Háborús idõk imádságoskönyve. Õrangyal címû
ifjúsági imádságoskönyvével érte el
a legnagyobb sikert. Alkotott még adventi
és böjti imákat, írt konfirmációi
áldásokat, és így tovább. Itt jegyzem
meg, hogy Arany János lapjának munkatársa
volt.
Megírta Sárszentlõrinc község történetét.
A magyar Agendában százhúsz
imádsága jelent meg.
Sántha Károly jelentõsége az énekköltészetén
alapszik. Énekei követik az
egyházi év alkalmait. A Dunántúli énekeskönyvet
létrehozó alkotócsoportból
Payr Sándor és Zábrák Dénes munkája
mellett az övé volt a legjobb. Õ írta a
Dunántúli énekeskönyv szövegeinek egyharmadát
(százöt saját és hatvankilenc
átdolgozott éneket).
Csodálatos, himnusszerû alkotása „A
hatalom Istenének csendüljön ajkunkon
ének…” kezdetû. Egy másik, szinte családias
hangulatú énekszövege: „Én Istenem,
bemutatom én estéli áldozatom.”
Úrvacsorai énekei: Atyám, kegyelmezz!; Ó,
töröld el én vétkem!
Karácsonyra születtek a következõk:
Itt vagy, óh, szent karácsonyeste; Szálljon hálánk
galambszárnyon. Újévre: Ki öröktõl fogva
voltál. Nagypéntekre: Csendes a sír, Jézus
alszik.
És jött a csendes álom…
A Harangszó 1928. szeptemberi száma
így búcsúzik tõle: „Miután eldalolta utolsó
dalát a Harangszónak, amely valamikor
az õ verseivel indult, fogadta Kapi
Béla püspök barátját. Elbeszélgettek. Eljött
az utolsó este: jött »a csendes álom«.
Sántha Károly, anyaszentegyházunk
büszkesége, dalos pacsirtája örökre elaludt.
A lant kettétört, elhallgatott »szent
Dávid kobza«…”
Élete valóban nagy találkozás volt a
Krisztussal, akinek teljesen foglyul adta
magát. Krisztust dicsõítette nap nap
után szebbnél szebb verseiben, énekeiben
dalos lelkével mindnyájunk nagy
lelki gyönyörûségére. „Krisztusért szolgálta
egyházát s egyházáért Krisztusát.”
Immár nyolcvan éve elköltözött, de él
lelkének öröksége. Emléke legyen áldott!
Tóth Márta nyugalmazott tanárnõ, okleveles kántor
::Nyomtatható változat::
|