Oratio oecumenica

Mennyei Atyánk, hálát adunk az egész teremtettséget átfogó szeretetedért, amelylyel fenntartod életünket, és Jézus Krisztusban munkálod megváltásunkat. Add, hogy a te szereteted ne legyen hiábavaló életünkben, formálhasson bennünket, és a te arcod tükrözõdhessen rajtunk!

Könyörgünk világunkért, amely magán hordozza teremtõ kezed nyomait. Megvalljuk, Urunk, hogy túl sokszor vagyunk benne hûtlen sáfárok és csak kevésszer jó gazdák. Természetesnek vesszük a kenyér ajándékát, és ellened háborgunk, ha szükséget szenvedünk valamiben. Kérünk, nevelj minket teremtett világunk iránti felelõsségre, hogy lakhatóan õrizhessük meg utódaink számára.

Könyörgünk hazánkért, amelyben hosszú évszázadokig õrizted õseinket, s ahol mi magunk is otthonra találhatunk. Kérünk, ne engedd felednünk, hogy csak akkor lehet igazán otthonunk e föld, ha tõled kapott ajándékként szeretni tudjuk. Emlékeztess erre vezetõt, politikust, polgárt, hogy ne kelljen hontalanná válnunk saját hazánkban.

Könyörgünk településünkért, a lakóhelyünk közvetlen környezetében élõkért. Gyakran mélyedünk bele saját problémáinkba, és nem vesszük észre a segítségre szorulót. Elmegyünk a koldus mellett, nem halljuk meg a hajléktalan kopogását, és ételrõl mesélünk az éhezõnek. Kérünk, erõsítsd bennünk a szeretet felelõsségét, hogy nyitott szemmel járjunk, és megtegyük, amit reánk bíztál.

Könyörgünk gyülekezeti közösségünkért, szereteted forrásának helyéért, amelyet oly sokszor mérgeznek emberi indulataink. Megvalljuk, Urunk, sokszor még egymást sem tudjuk szeretni, nemhogy ellenségeinket. Fordulj felénk könyörülõ irgalmaddal, hogy gyarapodhassunk ne csak létszámban, de növekedhessünk az irántad való engedelmességben is. Add, hogy igéd magvetése ne legyen hiábavalóvá életünkben.

Könyörgünk családi közösségünkért s benne önmagunkért. Annyi minden terhel bennünket, kit gyász és fájdalom, kit betegség és félelem, kit bizonytalanság és reményvesztettség. Támaszra, vigaszra, örömeinkben való osztozásra kaptuk tõled családi kötelékeinket, amelyeket sokszor kevesebbre becsülünk, mint amekkora ajándékot hordoznak magukban. Tégy minket szeretõ társsá, biztos támasszá, engedelmes gyermekké, hogy családunk legbensõbb szobánkká válhasson, ahol együtt állhatunk meg elõtted.

Mennyei Atyánk, aki magad vagy a szeretet, még ajkunkon sincs a szó, de te már ismered gondolatainkat! Kérünk, hallgasd meg gyermekeid könyörgését, és adj meg mindent, ami a javunkra van. Add, hogy megtartó, gondviselõ szeretetedbõl élve mi magunk is ennek a szeretetnek az eszközei lehessünk! Ámen.