Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 38
- Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
Hozzászólás a cikkhez
Oratio oecumenica
Mennyei Atyánk, hálát adunk az egész teremtettséget
átfogó szeretetedért, amelylyel
fenntartod életünket, és Jézus Krisztusban
munkálod megváltásunkat. Add,
hogy a te szereteted ne legyen hiábavaló
életünkben, formálhasson bennünket, és
a te arcod tükrözõdhessen rajtunk!
Könyörgünk világunkért, amely magán
hordozza teremtõ kezed nyomait.
Megvalljuk, Urunk, hogy túl sokszor vagyunk
benne hûtlen sáfárok és csak kevésszer
jó gazdák. Természetesnek
vesszük a kenyér ajándékát, és ellened
háborgunk, ha szükséget szenvedünk
valamiben. Kérünk, nevelj minket teremtett
világunk iránti felelõsségre,
hogy lakhatóan õrizhessük meg utódaink
számára.
Könyörgünk hazánkért, amelyben
hosszú évszázadokig õrizted õseinket, s
ahol mi magunk is otthonra találhatunk.
Kérünk, ne engedd felednünk, hogy csak
akkor lehet igazán otthonunk e föld, ha
tõled kapott ajándékként szeretni tudjuk.
Emlékeztess erre vezetõt, politikust,
polgárt, hogy ne kelljen hontalanná válnunk
saját hazánkban.
Könyörgünk településünkért, a lakóhelyünk
közvetlen környezetében élõkért.
Gyakran mélyedünk bele saját
problémáinkba, és nem vesszük észre a
segítségre szorulót. Elmegyünk a koldus
mellett, nem halljuk meg a hajléktalan
kopogását, és ételrõl mesélünk az
éhezõnek. Kérünk, erõsítsd bennünk a
szeretet felelõsségét, hogy nyitott
szemmel járjunk, és megtegyük, amit
reánk bíztál.
Könyörgünk gyülekezeti közösségünkért,
szereteted forrásának helyéért,
amelyet oly sokszor mérgeznek emberi
indulataink. Megvalljuk, Urunk, sokszor
még egymást sem tudjuk szeretni, nemhogy
ellenségeinket. Fordulj felénk könyörülõ
irgalmaddal, hogy gyarapodhassunk
ne csak létszámban, de növekedhessünk
az irántad való engedelmességben
is. Add, hogy igéd magvetése ne
legyen hiábavalóvá életünkben.
Könyörgünk családi közösségünkért
s benne önmagunkért. Annyi minden
terhel bennünket, kit gyász és fájdalom,
kit betegség és félelem, kit bizonytalanság
és reményvesztettség. Támaszra, vigaszra,
örömeinkben való osztozásra
kaptuk tõled családi kötelékeinket, amelyeket
sokszor kevesebbre becsülünk,
mint amekkora ajándékot hordoznak
magukban. Tégy minket szeretõ társsá,
biztos támasszá, engedelmes gyermekké,
hogy családunk legbensõbb szobánkká
válhasson, ahol együtt állhatunk
meg elõtted.
Mennyei Atyánk, aki magad vagy a
szeretet, még ajkunkon sincs a szó, de
te már ismered gondolatainkat! Kérünk,
hallgasd meg gyermekeid könyörgését,
és adj meg mindent, ami a
javunkra van. Add, hogy megtartó,
gondviselõ szeretetedbõl élve mi magunk
is ennek a szeretetnek az eszközei
lehessünk! Ámen.
::Nyomtatható változat::
|