Élő víz

A B I B L I A É V E

Pál munkatársaival, Szilvánusszal és Timóteussal körülbelül Kr. u. 50-ben vethette papiruszra ezt a levelet, amely így az egész Újszövetség legkorábbi irata. Ezt valószínûsíti az Apostolok cselekedeteinek idevonatkozó elbeszélése és a levélben ábrázolt gyülekezeti szituáció is.

Ez az elsõ korabeli „pillanatfelvétel” egy keresztény gyülekezetrõl. Pál apostol sikeres missziója a zsidó vallással szimpatizáló görögök között elõbb megbotránkozást, majd nyílt lázongást okozott a zsinagógában. Tovább kellett mennie Athénba, ahonnan aggódással figyelte, hogy a tapasztalatlan keresztény közösség vajon fennmarad-e ellenséges környezetében. A visszaküldött Timóteus jó híreket hozott a thesszalonikaiakról, ezért az apostol õszinte hálaadással írt levelet nekik, és egyúttal válaszolt is néhány õket foglalkoztató kérdésre.

Vannak, akik szerint a thesszalonikaiaknak az evangélium iránti érdeklõdését a környéken virágzó millenarista mozgalmak is elõsegítették. E mozgalom követõi közeli világvégére készültek, és könnyen elképzelhetõ, hogy megragadta õket az, amikor Pál arról beszélt: Krisztus biztosan megmenti övéit az eljövendõ haragtól.

A levelet olvasva eleven gyülekezeti élet bontakozik ki szemünk elõtt: karizmatikus jelenségek, csodák és jelek és általában a Krisztus második visszajövetelére való várakozás jellemezték a theszszalonikai keresztényeket.

„Nem szeretném, ha tudatlanok lennétek…”

Mivel a thesszalonikaiak meg voltak gyõzõdve arról, hogy még a saját életükben megérik Krisztus visszajövetelét, érthetõ módon megdöbbentette õket, amikor az idõ múlásával néhány idõsebb gyülekezeti tag meghalt. Nem értették, hogyan lehetséges ez. Egyáltalán, mi lesz a sorsuk azoknak a testvéreknek, akik nem érték meg Krisztus visszajövetelét? Róluk elfeledkezett Krisztus?

Pál megnyugtatta õket. Õ is osztozott abbéli reményükben, hogy Krisztus már nem késlekedik sokáig, ugyanakkor arra is felhívta a figyelmüket, hogy Isten órarendje nincs a mi rendünkhöz igazítva: Krisztus feltámadásának ereje visszajövetelekor elér mindenkit, akár élõ, akár halott. Amikor visszajön, élõk és holtak egyaránt „elváltoznak”, hogy részeseivé váljanak Krisztus újjáteremtett közösségének. A holtak feltámadnak, és az élõkkel együtt felemeltetnek Jézushoz, hogy azontúl örökké vele maradjanak.

„…amint felhangzik a riadó hangja, a fõangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennybõl, és elõször feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhõkön az Úr fogadására a levegõbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.” (1Thessz 4,16–17)

„Ne alázzuk meg Istent: metafora, / Halovány hasonlat és transzcendencia, / Erõltetett, régmúlt idõk kifogyott hitével festve… / Hajolj be az üres sírba!” (John Updike)

Magyar Bibliatársulat