Kultúrkörök

Múlt szombaton és vasárnap a Magyarországi Evangélikus Egyház Üllõi úti székháza is megnyitotta kapuit a látogatók elõtt. Közel háromszázan voltak kíváncsiak az épületben rejlõ értékekre. Kertész Géza lelkész, Horthy Ákos felügyelõ és Pencz Péter gyülekezeti tag szakszerû vezetésével és felügyeletével a látogatók megismerkedhettek az épület történetével és a Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség templomával. Az Evangélikus Országos Könyvtár igazgatója, dr. Mányoki János és e sorok írója a Podmaniczky– Degenfeld-könyvtárat mutatta be, megismertetve a látogatókat a könyvtár egyiptológiai, egyháztörténeti, családtörténeti és egyéb ritkaságaival.

A Podmaniczky–Degenfeldkönyvtárat az evangélikus kiskartali báró Podmaniczky Géza (1839–1923) és felesége, a református gróf Degenfeld-Schomberg Berta (1843–1928) hozta létre. A könyvtár története szorosan összefonódik az eredetileg Aszódon élõ Podmaniczkyakkal.

A 18. század elején Podmaniczky János és felesége, Osztroluczky Judit virágoztatta fel a családot. Képmásukat jól ismerhetjük Mányoki Ádám festményeirõl. Õk építtették az aszódi kastélyt, az aszódi evangélikus templomot.

Külön történet, hogy Aszód benépesítése, polgári fejlõdése érdekében milyen hatalmas munkát végeztek a Podmaniczkyak. Fiaik, Podmaniczky János és Sándor a kastély két szárnyát lakták, s megalapítói lettek a család úgynevezett idõsebb és fiatalabb ágának, illetve egyben egyegy könyvtárnak is.

A család elszegényedése után a 19. század második felében el kellett adniuk az õsi fészket, de a tehetõsebb vagy jól házasodó Podmaniczkyak más Podmaniczkybirtokon új kastélyokat építtettek. Így Podmaniczky Géza Kiskartalpusztán emeltetett vadászkastélyt, ahol, mint egy Tusculanumba visszavonulva, feleségével, a Baden-Württembergbõl származó Degenfeld-Schomberg Bertával együtt könyvtárat alapított, csillagvizsgálót létesített.

A kiskartaliak elõször megszerezték 1889-ben a család ifjabb ágához tartozó Podmaniczky Lajos-féle könyvtárat. Ennek az eredete a 18. századra nyúlik vissza. Az 1803–1872 között élt Podmaniczky Lajos kiemelkedõ zenész volt, õ honosította meg a házi muzsikálást Aszódon, zenedarabjai nyomtatásban is megjelentek. Kiterjedt kapcsolatokat tartott fenn az európai könyvkereskedõkkel: széles mûveltséget tükrözõ könyvtárat hozott létre, amelyben a klasszikus auktoroktól kezdve a magyar irodalomig válogatott anyagot gyûjtött össze.

Egy másik evangélikus fõúri család könyvtárát is megmentették a kiskartaliak: Prónay Sándor tóalmási kollekcióját.

A Prónay család központja Acsán volt; az ott 1775-ben létrehozott könyvtár mintegy tizenötezer darabból állt, és a második világháború során megsemmisült. A tóalmási könyvtárat az 1760–1839 között élt Prónay Sándor alapította, aki többek között az evangélikus egyház felügyelõjeként is ismert. A külföldi egyetemeken tanult fõúr történeti tanulmányokkal foglalkozott. A Prónayak 1891-ben kénytelenek voltak megválni tóalmási kastélyuktól. A Podmaniczky–Degenfeld házaspár háromezer forintért vette meg a könyvtárat.

1890-et tekinthetjük a Podmaniczky– Degenfeld-könyvtár hivatalos megalapítási évének, amikor is a barokk kor mintájára elkezdõdött a teremkönyvtár építése. A kezdetben pár ezer kötetet tartalmazó állomány az aszódi és a tóalmási könyvtárak megvásárlásával jelentõsre, mintegy huszonhétezer kötetesre duzzadt. A Podmaniczky–Degenfeld házaspár késõbb is folytatta a gyûjtemény gyarapítását: a hungarikumok közül azt vette meg, amely más könyvtárban nem volt fellelhetõ. Mindennapi kapcsolatban álltak a magyar és bécsi antikváriusokkal. Degenfeld Berta áldozatos munkával maga rendezte a könyvtárat, írta meg a szerzõi betûrendes és a tárgyszókatalógust, szinte haláláig vezette a gyarapodási jegyzéket.

A Podmaniczky–Degenfeld házaspár gyermektelen maradt, így az unokaöcs, Degenfeld Pál örökölte a könyvtárat. Õ Prónay Dezsõ útján felajánlotta az evangélikus egyháznak ajándékként mind a könyvtárat, mind a díszes könyvszekrényeket. Ahogy Kiss István püspök írta: „A legkevesebb, amit ezzel a hatalmas ajándékkal szemben cselekednünk kell, hogy annak megfelelõ elhelyezésérõl, megõrzésérõl és rendezésérõl a legkiválóbb szakértõk igénybevételével gondoskodjunk.”

Schulek János építész tervezte meg az úgynevezett zöld és barna termek Üllõi úton való felépítését. 1930–1933 között zajlottak ezek a munkák. Mindegyik könyvbe a következõ szövegû bélyegzõt nyomták: „A Magyarhoni Evangélikus Egyetemes Egyház Podmaniczky-Degenfeld Könyvtára”. Egyike azon ritkaságszámba menõ magyar fõúri könyvtáraknak, amelyek épségben vészelték át a világháborút és az 1945 utáni idõket is.

Az Evangélikus Országos Könyvtár legértékesebb könyveinek nagy része ebbõl a különgyûjteménybõl származik: számos õsnyomtatvány és 16–17. századi könyv. Kutatók a könyvtár olvasótermében helyben olvashatják a Podmaniczky– Degenfeld-könyvtár könyveit, s elõzetes bejelentkezés után látogatók is megnézhetik a mûemlék könyvtárat. A termek felújítása után pedig remélhetõleg nemcsak egy hétvégén, hanem rendszeresebben is látogatható lesz.

A két alapító, Podmaniczky Géza és Degenfeld-Schomberg Berta a Salgótarján melletti hajdani birtokon, a Krakkópusztán lévõ kriptában nyugszik. Áldozatos munkájuknak a gyümölcse nemcsak a kutatókat, hanem a szélesebb közönséget is megörvendeztette ezen a hétvégén, öregbítve a család és egyházunk hírnevét.

H. Hubert Gabriella