Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2008 - 39 - Száz éve született dr. Csipkay Sándor fasori tanár

Evangélikusok

Száz éve született dr. Csipkay Sándor fasori tanár

Dr. Csipkay Sándor 1908. szeptember 1-jén született a Gömör megyei Csetneken, a 14. században épült, gyönyörû evangélikus templomáról híres településen, Csipkay János és Nagy Eleonóra fiaként. A csodálatos táj varázsa már gyermekkorában felébresztette benne azt a természetszeretetet és lelkületet, amely tanári tevékenysége és cserkészmunkája során egyaránt kiteljesedett.

Elemi iskolai tanulmányait szülõfalujában végezte, míg az 1920-as évek elejét Hollandiában töltötte, Julianna holland királynõnek az I. világháborút követõ segélyakciója révén.

Az 1922/23-as tanévtõl dr. Hittrich Ödön igazgatósága alatt a Budapesti Evangélikus Gimnázium II. b osztályos tanulója volt. A magyar nyelv iránti érdeklõdését osztályfõnöke, dr. Loisch János keltette fel, a latin iránt dr. Remport Elek hatására kezdett érdeklõdni. Kiváló tanulmányi eredménye következtében a felsõbb osztályokban is tandíjmentes volt. VI. és VII. osztályos korában az Arany János kör könyvtárosa és az Ifjúsági Gyámegylet ellenõre.

1927/28-ban a cserkészcsapat legjobb õrsét Nádasdy-zászlóval tüntették ki; az õrsvezetõ: Csipkay Sándor. Nyolcadikos gimnazista korában a cserkészcsapatban rajparancsnoki tisztet töltött be, és az állami köztisztviselõk Róth-Teleki Johanna grófnõ által alapított tanulmányi ösztöndíját kapta. 1929-ben, már Mikola Sándor igazgatósága alatt, jeles eredménnyel érettségizett. (Kitûnõ érdemjegy akkor még nem volt!) A késõbbiekben híressé vált osztálytársai közül itt Scholz László evangélikus lelkész nevét említjük meg.

1934-ben a gödöllõi, 1937-ben pedig a hollandiai világdzsemborin vett részt.

1935-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti karán szerzett magyar–latin szakos tanári, majd bölcsészdoktori oklevelet. A magyar– holland irodalmi kapcsolatok kezdetei (Laskai János) címû doktori értekezését az akkori elõírásnak megfelelõen 1935-ben nyomtatásban is kiadta.

Eszményi módon került a Budapesti Evangélikus Gimnázium tanári karába. Csipkay Sándor mint volt fasori diák azokkal a tanárokkal lépett egy közösségbe, akik nevelték, tanították. Tanártársai maguk közé valónak tekintették és fogadták el. Az 1936/37-es tanévben dr. Koch István igazgatósága alatt helyettes tanárként az I. a osztályfõnöke és cserkészcsapattisztként a 16-os Evangélikus Gimnázium Cserkészcsapat parancsnoka.

  1. március 14-én Magyar–holland irodalmi kapcsolatok címmel tartotta meg székfoglaló elõadását, melyre a Hollandiában töltött hónapok és doktori értekezése is predesztinálta, hollandnyelvtudása is onnan eredt. Székfoglalójának részlete a gimnázium 1937/38. évi Értesítõjében nyomtatásban is megjelent.

Az 1938/39-es tanévben az Arany János önképzõkör társelnöke, õsszel Fülek térségében részt vett a felvidéki bevonuláson. Az 1939/40-es tanévben rendes tanárrá választották, és õ lett az internátus eforusa.

Tanári tevékenységét és a kapcsolódó feladatokat a fasori szellemnek megfelelõen, a kiváló tanároktól kapott és a saját egyéniségébõl fakadó szellemiségével, ugyancsak alapos felkészültséggel és az ifjúság iránti szeretettel végezte. Tanári és cserkészvezetõi elkötelezettségének és adottságainak csodálatos bizonyítéka volt, hogy mint tanár a gimnáziumban és mint cserkésztiszt a cserkésztáborban meghitt összhangot teremtett diákjaival, akik ugyanakkor cserkészfiai is voltak.

  1. január 7-én esküdtek egymásnak örök hûséget Jakab Erzsébettel a fasori evangélikus templomban, Kemény Lajos esperes szolgálatával.

Az 1942/43-as tanév végétõl 1945. évi megsebesüléséig tartalékos hadnagyként hadmûveleti területen szolgált. Budavár védelmében, a Vérmezõhöz közel szerzett sebesülése következtében hunyt el 1945. február 13-án az Alkotás utcai 11. Helyõrségi Kórházban. Neve a fasori gimnázium II. világháborús emléktábláján több fasori diákéval együtt szerepel.

Dr. Csipkay Sándor életének vezérfonala mindenkor a tíz cserkésztörvény betartása volt. Ez akkor is megmutatkozott, amikor 1944 karácsonya körül barátai a katonai szolgálatból történõ dezertálásra próbálták rábeszélni, de õ hazafias elkötelezettségébõl fakadóan utolsó leheletéig harcolt.

Emléke legyen áldott!

Dr. Vitális György