Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 39
- Száz éve született dr. Csipkay Sándor fasori tanár
Evangélikusok
Hozzászólás a cikkhez
Száz éve született dr. Csipkay Sándor fasori tanár
Dr. Csipkay Sándor 1908. szeptember 1-jén
született a Gömör megyei Csetneken, a
14. században épült, gyönyörû evangélikus
templomáról híres településen, Csipkay
János és Nagy Eleonóra fiaként. A csodálatos
táj varázsa már gyermekkorában
felébresztette benne azt a természetszeretetet
és lelkületet, amely tanári tevékenysége
és cserkészmunkája során egyaránt
kiteljesedett.
Elemi iskolai tanulmányait szülõfalujában
végezte, míg az 1920-as évek elejét
Hollandiában töltötte, Julianna holland
királynõnek az I. világháborút követõ
segélyakciója révén.
Az 1922/23-as tanévtõl dr. Hittrich
Ödön igazgatósága alatt a Budapesti
Evangélikus Gimnázium II. b osztályos
tanulója volt. A magyar nyelv iránti érdeklõdését
osztályfõnöke, dr. Loisch János
keltette fel, a latin iránt dr. Remport
Elek hatására kezdett érdeklõdni. Kiváló
tanulmányi eredménye következtében
a felsõbb osztályokban is tandíjmentes
volt. VI. és VII. osztályos korában az
Arany János kör könyvtárosa és az Ifjúsági
Gyámegylet ellenõre.
1927/28-ban a cserkészcsapat legjobb
õrsét Nádasdy-zászlóval tüntették
ki; az õrsvezetõ: Csipkay Sándor. Nyolcadikos
gimnazista korában a cserkészcsapatban
rajparancsnoki tisztet töltött
be, és az állami köztisztviselõk Róth-Teleki
Johanna grófnõ által alapított tanulmányi
ösztöndíját kapta. 1929-ben,
már Mikola Sándor igazgatósága alatt,
jeles eredménnyel érettségizett. (Kitûnõ
érdemjegy akkor még nem volt!) A
késõbbiekben híressé vált osztálytársai
közül itt Scholz László evangélikus lelkész
nevét említjük meg.
1934-ben a gödöllõi, 1937-ben pedig a
hollandiai világdzsemborin vett részt.
1935-ben a budapesti Pázmány Péter
Tudományegyetem bölcsészeti karán
szerzett magyar–latin szakos tanári,
majd bölcsészdoktori oklevelet. A magyar–
holland irodalmi kapcsolatok kezdetei
(Laskai János) címû doktori értekezését az
akkori elõírásnak megfelelõen 1935-ben
nyomtatásban is kiadta.
Eszményi módon került a Budapesti
Evangélikus Gimnázium tanári karába.
Csipkay Sándor mint volt fasori diák
azokkal a tanárokkal lépett egy közösségbe,
akik nevelték, tanították. Tanártársai
maguk közé valónak tekintették
és fogadták el. Az 1936/37-es tanévben
dr. Koch István igazgatósága alatt helyettes
tanárként az I. a osztályfõnöke és
cserkészcsapattisztként a 16-os Evangélikus
Gimnázium Cserkészcsapat parancsnoka.
- március 14-én Magyar–holland
irodalmi kapcsolatok címmel tartotta meg
székfoglaló elõadását, melyre a Hollandiában
töltött hónapok és doktori értekezése
is predesztinálta, hollandnyelvtudása
is onnan eredt. Székfoglalójának
részlete a gimnázium 1937/38. évi Értesítõjében
nyomtatásban is megjelent.
Az 1938/39-es tanévben az Arany János
önképzõkör társelnöke, õsszel Fülek
térségében részt vett a felvidéki bevonuláson.
Az 1939/40-es tanévben rendes
tanárrá választották, és õ lett az internátus
eforusa.
Tanári tevékenységét és a kapcsolódó
feladatokat a fasori szellemnek megfelelõen,
a kiváló tanároktól kapott és a saját
egyéniségébõl fakadó szellemiségével,
ugyancsak alapos felkészültséggel és az
ifjúság iránti szeretettel végezte. Tanári
és cserkészvezetõi elkötelezettségének
és adottságainak csodálatos bizonyítéka
volt, hogy mint tanár a gimnáziumban
és mint cserkésztiszt a cserkésztáborban
meghitt összhangot teremtett diákjaival,
akik ugyanakkor cserkészfiai is voltak.
- január 7-én esküdtek egymásnak
örök hûséget Jakab Erzsébettel a fasori
evangélikus templomban, Kemény Lajos
esperes szolgálatával.
Az 1942/43-as tanév végétõl 1945. évi
megsebesüléséig tartalékos hadnagyként
hadmûveleti területen szolgált. Budavár
védelmében, a Vérmezõhöz közel szerzett
sebesülése következtében hunyt el
1945. február 13-án az Alkotás utcai 11.
Helyõrségi Kórházban. Neve a fasori
gimnázium II. világháborús emléktábláján
több fasori diákéval együtt szerepel.
Dr. Csipkay Sándor életének vezérfonala
mindenkor a tíz cserkésztörvény
betartása volt. Ez akkor is megmutatkozott,
amikor 1944 karácsonya körül barátai
a katonai szolgálatból történõ dezertálásra
próbálták rábeszélni, de õ hazafias
elkötelezettségébõl fakadóan
utolsó leheletéig harcolt.
Emléke legyen áldott!
Dr. Vitális György
::Nyomtatható változat::
|