Harmati Béla László és Zászkaliczky Zsuzsanna

Ez év májusában alakult meg az Egyházi Múzeumok Egyesülete (EME). Az egyházi gyûjtemények szakalkalmazottait tömörítõ szervezet összetétele jól reprezentálja az ország felekezeteit és gyûjteménytípusait. Elsõ közgyûlésüknek és konferenciájuknak a házigazdája az Evangélikus Országos Múzeum volt; a huszonhárom tag képviselõi szeptember 23- án találkoztak a Deák téren.

Az EME ötletgazdája és alapító elnöke, Harmati Béla László – egyben az Evangélikus Országos Múzeum igazgatója – köszöntõbeszédében reménységét fejezte ki, hogy az összefogás elõsegíti a színvonalasabb munkát. Rámutatott arra, hogy az egyházi múzeumoknak „adu ászuk” van a könyvtárakkal és a levéltárakkal szemben, ez pedig a kiállítótér megléte. Ez kitörési pontot jelenthet, már csak azért is, mert a múzeumok missziós eszközként és a templomok „elõcsarnokaként” funkcionálhatnának – hangsúlyozta az igazgató.

A konferencia délelõtti programjában a különbözõ felekezetek múzeumainak helyzetét értékelték. Zászkaliczky Zsuzsanna, az Evangélikus Országos Múzeum tudományos munkatársa fényképes beszámolójában Gáncs Péter püspök szavait idézte: „Olvasatunkban a Deák téren a nagy, kék M betû a következõket jelzi: metró, múzeum, misszió…”

A délután folyamán a fenntartói és társadalmi elvárásokat tolmácsolta többek között Spányi Antal katolikus megyés püspök, Varga László református püspökhelyettes, Prõhle Gergely, egyházunk országos felügyelõje, Csepregi András, az Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Titkárságának vezetõje és Csiszér Dóra, a minisztérium közgyûjteményi fõosztályának tanácsosa.

A vélemények összecsengtek: az egyház és a kultúra, az egyház és a mûvészet elválaszthatatlan. A történelem folyamán az egyház a mûalkotások segítségével tette közérthetõvé üzenetét, és sokszor mecénásként is fellépett.

A magyarországi mûkincsállomány jelentõs része egyházi gyûjteményekben található – hangzott el. A társadalmi változások következtében azonban az egyházi értékek s maguk a kincsek sem vonzóak már a társadalom többsége számára. A média hatása következtében a közönség már csak a szenzációkra figyel. Az egyházi múzeumok munkatársainak tehát ehhez alkalmazkodva látványos installációkat, megkapó ábrázolásokat és jó értelemben vett, színvonalas „szenzációkat” kell nyújtaniuk a látogatószám növelése érdekében.

Prõhle Gergely szerint a múzeumok – a misszión túl – szerepet játszhatnak az identitáskeresésben és -megerõsítésben. Elmondta, hogy míg a nyugati országok bizonyos kiállításokat már három-négy évvel elõre meghirdetnek, addig itthon jó, ha fél évre elõre tervezhetnek a kiállításszervezõk. Az országos felügyelõ úgy látja, hogy fontos lenne az oktatási intézményekkel szorosabban együttmûködni, kihasználni a múzeumpedagógia adta lehetõségeket. Az evangélikus egyház ehhez a feladathoz anyagi támogatást is nyújtana – tette hozzá.

Csepregi András államtitkár az egyházi közgyûjtemények finanszírozásának kérdéskörét boncolgatta, s felvilágosítást adott a személyi jövedelemadó egy százalékának állami kiegészítésével kapcsolatos megszorításokról. Mint ahogyan arról a Magyar Távirati Iroda is beszámolt, a 2008-ra tervezett költségvetés eredetileg a teljes szja-bevétel 0,8 százalékára tervezte levinni a korábbi 0,9 százalékról azt a szintet, amelyre az állam kiegészíti a személyi jövedelemadóból az egyházak javára tett egyszázalékos felajánlások összegét. Végül mégis a 0,9 százalék mellett döntöttek; ez 1,3 milliárd forint pluszköltséget jelentett volna az állam számára, végül azonban csak 900 milliót fordítottak erre a célra, s ez hátrányosan érintette az egyházi gyûjteményeket – ismerte el Csepregi András.

Mára a múzeumok kiélezett versenyhelyzetbe kerültek más szabadidõs tevékenységekkel szemben. Elõadásában Csiszér Dóra egy 2006. évi felmérés alapján a közönség „jó” múzeumokkal kapcsolatos elvárásait tolmácsolta, és a hamarosan kiírandó pályázatokról adott tájékoztatást.

Sz. Á.