e-világ
Az on-line olvasók megkövetése
Talán könnyebb lenne fordított sorrendben: elõször a jó hírrel elõállni, késõbbre tartogatva a rosszat, továbbá hosszan ecsetelni, hogy a reformáció hónapja van, ez pedig a reneszánsz évében különösen ideális alkalomnak ígérkezik a megújulásra.
Bocsánatkéréssel tartozunk azon olvasóinknak, akik nem nyomtatásban kapják kézhez hétrõl hétre az Evangélikus Életet, hanem a világhálón böngészik hetilapunkat. Most érkezett el ugyanis az a pillanat, amikor fel kell tárnunk, hogy az újság on-line megjelenésében olyan súlyos gondok vannak, amelyek tovább nem kendõzhetõk el bizonyos gondosan kiválasztott statisztikai adatokkal.
Az EvÉlet honlapja az evangélikus internetes munka hajnalán készült el, és 2002 informatikai években számolva igen távolinak tûnik: akkor még nem voltak közösségi oldalak, nem léteztek a nagy kép- és videómegosztó szolgáltatások, nem voltak minden létezõ terméket kínáló webáruházak, és az egész információtechnológiai szektor éppen próbált magához térni az elsõ „dotkomlufi” kidurranása után. Az akkor kifejlesztett weboldal érdemeit ma már felesleges taglalni, ugyanis azóta alaposan eljárt felette az idõ. A továbbfejlesztés pedig elmaradt. A magukra hagyott alkalmazások pedig lassanként olyanokká válnak, mint a rozsdás gépek: egyre több hibával mûködnek, mígnem felmondják a szolgálatot. Ez történt az Evangélikus Élet oldalaival is, elárasztotta õket a hozzászólásszemét, majd egy ideig elérhetetlenek voltak a Google keresõjébõl. Az idõk múltával a szerkesztõség munkatársaira is egyre nagyobb nyomásként nehezedett az on-line archívum feltöltése, különösen a nyári szabadságolások idején fordultak elõ csúszások. Gyakran tûnt úgy, hogy ez az idõrabló feladat nem más, mint új bor töltése ama bizonyos régi tömlõbe.
Noha a lap on-line változatát viszonylag sokan látták (szeptemberben 8570 „teljesen egyedi látogató”), önmagában ez az érték csak a valós helyzet elkendõzésére használható. A részletes statisztika ugyanis azt mutatja, hogy az oldalra érkezõk 75%-a tíz másodpercen belül távozott (visit length), és megközelítõleg ugyanekkora részük vissza sem tért (bounce rate). A szakértõk szerint, ha ez utóbbinak az aránya eléri az 50%-ot, az már „aggasztó”…
Megdöbbentõ volt szembesülni azzal, hogy a jelenlegi honlapstruktúra menynyire nem alkalmas az emberek megszólítására, hiszen a látogatók döntõ többségét a tartalom megismerésének lehetõsége elõtt elvesztettük. Mi pedig hibát követtünk el akkor, amikor nem tettünk meg mindent a jelenlegi szerkezet átalakítása érdekében már régebben.
Az utóbbi kilenc hónap azonban már nem telt haszontalanul. E sorok írója fejleszti a myLuthert, amelynek eredményei pontosan az ellenkezõ véglet felé mozognak, és azt jelzik, hogy az evangélikus közösségi oldal tagjai szeretik az igényeiket és elvárásaikat kiszolgáló honlapot. A „visszafordulók” alacsony aránya (22,84%) és az átlagosan ott eltöltött idõ (19 perc 19 másodperc) nemcsak azt bizonyítja, hogy a nemzetközi trendeket figyelembe vevõ, marketingszemléletû és felhasználó-központú tervezésnek helye van az egyházon belül, hanem azt is, hogy az Evangélikus Élet munkatársi köre rendelkezik a megfelelõ szaktudással ahhoz, hogy önállóan alakítsa át saját internetes megjelenését. Tisztábban látunk a tekintetben is, hogy melyek azok a technikák és megoldások, amelyek sikerre számíthatnak ma az interneten, valamint az alkalmazott fejlesztési módszertan is megállta a helyét. Így hát belevágunk.
Lapzártánk idején zajlott az evangélikus egyház sajtóbizottságának ülése, amelyen bemutatták az új központi portál kialakítására vonatkozó terveket. Bár a prezentációból elõzetes vázlatokon és a majdani funkciók ismertetésén kívül mást nem láthattak a jelenlévõk, le kell szögezni, hogy az elképzelés tényleg grandiózus. Így az elkövetkezendõ idõkben az egyházon belül két komoly fejlesztés fog párhuzamosan zajlani, ám remélhetõleg az egymás mellett építkezés mindkét projektnek hasznára válik.
A fenti statisztikai adatok közzététele a tisztánlátást szolgálja. Tartozunk olvasóinknak annyival, hogy pontos képet adjunk a jelenlegi helyzetrõl; ez egyben mérhetõvé is teszi majd a fejlesztések eredményességét. Enélkül nem lehetséges újrakezdés. Sem reneszánsz, sem reformáció. Mi pedig bocsánatot kérünk…
Nagy Bence