e-világ
Az on-line olvasók megkövetése
Talán könnyebb lenne fordított sorrendben: először a jó hírrel előállni, későbbre tartogatva a rosszat, továbbá hosszan ecsetelni, hogy a reformáció hónapja van, ez pedig a reneszánsz évében különösen ideális alkalomnak ígérkezik a megújulásra.
Bocsánatkéréssel tartozunk azon olvasóinknak, akik nem nyomtatásban kapják kézhez hétről hétre az Evangélikus Életet, hanem a világhálón böngészik hetilapunkat. Most érkezett el ugyanis az a pillanat, amikor fel kell tárnunk, hogy az újság on-line megjelenésében olyan súlyos gondok vannak, amelyek tovább nem kendőzhetők el bizonyos gondosan kiválasztott statisztikai adatokkal.
Az EvÉlet honlapja az evangélikus internetes munka hajnalán készült el, és 2002 informatikai években számolva igen távolinak tűnik: akkor még nem voltak közösségi oldalak, nem léteztek a nagy kép- és videómegosztó szolgáltatások, nem voltak minden létező terméket kínáló webáruházak, és az egész információtechnológiai szektor éppen próbált magához térni az első „dotkomlufi” kidurranása után. Az akkor kifejlesztett weboldal érdemeit ma már felesleges taglalni, ugyanis azóta alaposan eljárt felette az idő. A továbbfejlesztés pedig elmaradt. A magukra hagyott alkalmazások pedig lassanként olyanokká válnak, mint a rozsdás gépek: egyre több hibával működnek, mígnem felmondják a szolgálatot. Ez történt az Evangélikus Élet oldalaival is, elárasztotta őket a hozzászólásszemét, majd egy ideig elérhetetlenek voltak a Google keresőjéből. Az idők múltával a szerkesztőség munkatársaira is egyre nagyobb nyomásként nehezedett az on-line archívum feltöltése, különösen a nyári szabadságolások idején fordultak elő csúszások. Gyakran tűnt úgy, hogy ez az időrabló feladat nem más, mint új bor töltése ama bizonyos régi tömlőbe.
Noha a lap on-line változatát viszonylag sokan látták (szeptemberben 8570 „teljesen egyedi látogató”), önmagában ez az érték csak a valós helyzet elkendőzésére használható. A részletes statisztika ugyanis azt mutatja, hogy az oldalra érkezők 75%-a tíz másodpercen belül távozott (visit length), és megközelítőleg ugyanekkora részük vissza sem tért (bounce rate). A szakértők szerint, ha ez utóbbinak az aránya eléri az 50%-ot, az már „aggasztó”…
Megdöbbentő volt szembesülni azzal, hogy a jelenlegi honlapstruktúra menynyire nem alkalmas az emberek megszólítására, hiszen a látogatók döntő többségét a tartalom megismerésének lehetősége előtt elvesztettük. Mi pedig hibát követtünk el akkor, amikor nem tettünk meg mindent a jelenlegi szerkezet átalakítása érdekében már régebben.
Az utóbbi kilenc hónap azonban már nem telt haszontalanul. E sorok írója fejleszti a myLuthert, amelynek eredményei pontosan az ellenkező véglet felé mozognak, és azt jelzik, hogy az evangélikus közösségi oldal tagjai szeretik az igényeiket és elvárásaikat kiszolgáló honlapot. A „visszafordulók” alacsony aránya (22,84%) és az átlagosan ott eltöltött idő (19 perc 19 másodperc) nemcsak azt bizonyítja, hogy a nemzetközi trendeket figyelembe vevő, marketingszemléletű és felhasználó-központú tervezésnek helye van az egyházon belül, hanem azt is, hogy az Evangélikus Élet munkatársi köre rendelkezik a megfelelő szaktudással ahhoz, hogy önállóan alakítsa át saját internetes megjelenését. Tisztábban látunk a tekintetben is, hogy melyek azok a technikák és megoldások, amelyek sikerre számíthatnak ma az interneten, valamint az alkalmazott fejlesztési módszertan is megállta a helyét. Így hát belevágunk.
Lapzártánk idején zajlott az evangélikus egyház sajtóbizottságának ülése, amelyen bemutatták az új központi portál kialakítására vonatkozó terveket. Bár a prezentációból előzetes vázlatokon és a majdani funkciók ismertetésén kívül mást nem láthattak a jelenlévők, le kell szögezni, hogy az elképzelés tényleg grandiózus. Így az elkövetkezendő időkben az egyházon belül két komoly fejlesztés fog párhuzamosan zajlani, ám remélhetőleg az egymás mellett építkezés mindkét projektnek hasznára válik.
A fenti statisztikai adatok közzététele a tisztánlátást szolgálja. Tartozunk olvasóinknak annyival, hogy pontos képet adjunk a jelenlegi helyzetről; ez egyben mérhetővé is teszi majd a fejlesztések eredményességét. Enélkül nem lehetséges újrakezdés. Sem reneszánsz, sem reformáció. Mi pedig bocsánatot kérünk…
Nagy Bence