Napról napra

Új nap – új kegyelem

Élő víz

Pál második levele Timóteushoz – örökség

SMS Istentől
Üzeneted érkezett! – ezzel az örömhírrel üdvözöltük az Észak-Pesti Egyházmegye fiataljait október első szombatján. Az idő nemigen kedvezett nekünk, de így is nyolcvan fiatalt és nyolc lelkészt láthattunk vendégül a domonyi gyülekezeti házban. Rendezvényünket a Biblia évének jegyében tartottuk, témája így természetesen maga a Szentírás volt. >>

Heti útravaló
Nálad van a bocsánat, ezért félnek téged. (Zsolt 130,4) >>

Egyházunk egy-két hete

Mikeási eligazítás
Napjaink gyakran (el)igazodási pontok nélküli világában világos útmutatásként szolgál az idei országos evangélizáció mottójául választott mikeási ige: „Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tõled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.” (6,8) >>

Rozs, kenyér és szőlő
Ezúttal nem az egészséges táplálkozást szeretném népszerűsíteni – amint a fenti címből gondolni lehetne –, hanem az egészséges közösséget. A rozs, a kenyér és a szőlő összetartozik, egymástól elválaszthatatlan, az élet szimbólumai. Az összetartozás élményét tapasztalhatta meg mindenki, aki október 12-én részt vett a Nyíregyházi Evangélikus Egyházközséghez tartozó rozsrétszőlői gyülekezet csendesnapján a Betlehem imaházban. >>

Lelkész igazgató a Luther Otthon – Szakkollégium élén
Az evangélikus egyház 1908-ban alapított kollégiumot Luther Otthon néven. Az intézményt 1952-ben bezárták; több évtizednyi kényszerű szünet után, 1995-ben nyitotta meg kapuit újból. 2000-ben felmenő rendszerben elindult az otthonban a szakkollégiumi oktatás, már Luther Márton Szakkollégium néven. >>

A Lélek oázisai
A magyarbólyi templom felújításáról három éve számolt be hetilapunk, két évvel ezelõtt pedig a mohácsi templom felszentelésének hatvanadik évfordulója adott alkalmat az ünneplésre. A baranyai „végek” evangélikusai ismét hálaadásra gyûlhettek össze ugyanezen a két helyen, csak az ünneplés oka cserélõdött fel: október 12-én délelõtt a Mohács–Magyarbóly–Siklósi Társult Evangélikus Egyházközség magyarbólyi társgyülekezetében a templom felszentelésének százötvenedik évfordulója alkalmából rendeztek ünnepi istentiszteletet, délután Mohácson pedig a templom külsõ felújításának befejezéséért adtak hálát. Mindkét ünnepi alkalmon Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét. >>

Fókuszban a cigánymisszió
Kétnapos tanácskozásra gyűltek össze október 6–7-én egyházunk püspökei és esperesei a balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonban. Az esperesi kollégium fókuszában ezúttal a cigánymisszió problémaköre állt. >>

A szociális munkás esete étkészletével
A cigánymissziói szolgálat időnként meghökkentő és elgondolkodtató helyzeteket is produkál. Bizonyíték erre Orián Géza szociális munkás esete, aki a helyi önkormányzat és a református egyház megbízásából végez cigánymissziót Ferencvárosban, az Illatos út környéki „Dzsumbujban”. >>

Villáminterjú egy bizonyságtevővel
Dr. Falus András professzort, a Semmelweis Egyetem Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézetének igazgatóját a Deák téri országos evangélizáción tartott tanúságtévő előadása után kérdeztük. >>

Ünnep Mandák Mária hagyatékában
A budapesti VIII. kerületi Kálvária térről nyílik a többnyire földszintes házakkal szegélyezett Karácsony Sándor (régen Karpfenstein) utca. Valamikor ez a városrész a fuvarosok, kocsisok kerülete volt, ahogy erre utalnak az utcaelnevezések (Bérkocsis utca, Nagy és Kis Fuvaros utca) is. Ilyen régi fuvarosház volt lóistállóval, kocsiszínnel az azóta műemlékké nyilvánított, klasszicista homlokzatú Karácsony Sándor utca 31–33. számú épület. Ha az utcai nagykaput kitárjuk, meglepetés erejével hat a látvány. Egy kis oázis a sivár környéken. Díszfákkal, bokrokkal, virágágyásokkal teli kert, szép, festett padokkal. Kétoldalt komfortos, egyszobás lakások, hátul, a valamikori istálló helyén szépen kialakított istentiszteleti hely. A józsefvárosi gyülekezet területén működő Mandák Mária Evangélikus Szeretetotthon október 12-én fennállásának ötvenedik és az otthon emeletén kialakított diákszálló megnyitásának tizedik évfordulóját ünnepelte. >>

Az egész épületegyüttes múltja
Érdekes az egész épületegyüttes múltja. Mandák Mária végrendeletében három házat hagyományozott a Pesti Evangélikus Egyházra. Meghagyta, hogy a Karpfenstein u. 31–33. alatt az egyház köteles szeretetházat létrehozni és abban „elaggott, keresőképtelen” evangélikus hívek ápolásáról gondoskodni (1948. december 2., az ajándékozási szerződés kelte). >>

„Őrállóul adtalak én téged…”
1908. szeptember 20-án egy fiatalember érkezett Szekszárdra Németh Gyula személyében. Mindössze huszonhat esztendős volt. Egyházkerülete missziói lelkészként küldte erre a vidékre, hogy gyülekezetet szervezzen. Fiatalos lendülettel és odaadó hittel látott hozzá a feladathoz. Még aznap alakuló gyűlést hívott egybe, melyen megválasztották a felügyelőt, a gondnokokat és az egyháztanácsosokat. >>

Keresztutak

Biblia – teológia – ökumené
Kibővített, nyilvános szerkesztőbizottsági ülést tartott a Theologiai Szemle című folyóirat Győrben. A Biblia – teológia – ökumené címmel megrendezett tanácskozásnak – melyen a szerkesztőbizottság tagjain kívül környékbeli lelkészek és református teológiai hallgatók voltak jelen – október 9–10-én az evangélikus püspöki hivatal adott helyet. >>

Közös múlt, közös asztal
Európa közös gyökere a zsidó-keresztény kultúra címmel vitára hívta meg beszélgetőpartnereit az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány. A rendezvénynek, mely az alapítvány által szervezett beszélgetéssorozat ötödik évadának nyitóalkalma volt, október 7-én a Pilinszky János irodalmi kávéház adott otthont. >>

Aradi megemlékezés – másképp
Ünnepelni nem is olyan könnyű! Még egy születésnapot, karácsonyt csak-csak – bár bizonyos kor fölött ezekből is mintha egy kicsit több lenne a kelleténél. De mi van egy nemzeti ünneppel? Hogyan lehet a múlttá kövült, iskolai olvasmánnyá zsugorodott, mesés képeskönyvvé vált történelmi pillanatokat a maguk igazi valójában megidézni? Különösen nagy kérdés ez, ha diákok számára kell megfogalmazni a lyukasórává, fehér blúzzá és dísztermi műsorrá alakult felemelő és tragikus emlékeket. >>

Evangélikusok

Derék papnék dicsérete
„Derék asszonyt kicsoda találhat? Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél. Ura szívből bízik benne, vagyona el nem fogy. Egész életén át javát munkálja urának, nem kárát. (…) Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé. Szája bölcsességre nyílik, és nyelve szeretetre tanít. Ügyel háza népe dolgaira, nem kenyere a semmittevés. Fölkelnek előtte fiai, és boldognak mondják, ura pedig így dicséri: Sok nő végez derék munkát, de te felülmúlod mindegyiket!” >>

e-világ

Az on-line olvasók megkövetése
Talán könnyebb lenne fordított sorrendben: először a jó hírrel előállni, későbbre tartogatva a rosszat, továbbá hosszan ecsetelni, hogy a reformáció hónapja van, ez pedig a reneszánsz évében különösen ideális alkalomnak ígérkezik a megújulásra. >>

Alattomos gyilkos
Sokan ismerik a mustgáz hatásának alábbiakban összefoglalt folyamatát. Az Evangélikus Élet nem tudományos szakfolyóirat, de olvasói talán sejtik, hogy nem is csupán „tudományos ismeretterjesztés” céljából láttuk értelmét felhívni a figyelmet a mélységben rejlő veszélyekre… – A szerk. >>

Keresztény szemmel

Mit akar az Isten?
„Ha az Isten is úgy akarja…” – szoktuk nagy szerényen idézõjelbe tenni kinyilvánított szándékainkat, mintegy elõre is szabadkozva, ha tervünk mégsem sikerednék. Többnyire csupán az elõre nem látható akadályok közbejöttének eshetõségét jelezzük e félmondattal, hiszen ha minden az elképzelésünk szerint halad, a sikeres befejezést ritkán nyugtázzuk Isten iránti hálaadással. >>

Úrvacsora konfirmáció nélkül?
Megkezdődött az új tanév, új konfirmanduscsoportok indultak. Sajnos egyre kevesebb. Egyre kevesebb fiatal akar konfirmálni. Ennek többféle oka lehet. Gyakran lustaság és közömbösség, de lehet tudatos tiltakozás a vallás és az egyház ellen. Előfordul azonban, hogy ezek a fiatalok később mégis megtalálják az utat a gyülekezet közösségébe, az istentiszteletekre. Részt vehetnek-e ők az úrvacsorán? >>

A hét témája

Hétpróbás keresztények
Meddig terjed bennünk a részvét? Csak a gyászolókkal tudunk együtt érezni, vagy a haldoklókkal is? Tudjuk-e kitartóan ápolni és evangéliummal vigasztalni a betegeket? Le tudunk-e szeretettel hajolni azokhoz az elesettekhez is, akik önhibájukból estek el? Akarunk-e még Afrikába menni misszionáriusnak, miként az sokunk fejében megfordult, az „első szeretet” hevében?… Vagy inkább azzal nyugtatjuk magunkat, hogy mára nemcsak a misszió, de a diakónia, a karitatív munka is „intézményesült”, így – közvetve – adományainkkal is eleget tudunk tenni a felebaráti szeretet gyakorlásának és a missziói parancsnak? Tény és való, kell ahhoz némi extra karizma, többletelhivatottság, hogy a keresztény ember teljes odaadással legyen képes mindenkor Krisztus szeretetével közeledni minden útjába kerülő rászorulóhoz. De mit gondoljunk azokról, akik ezzel a krisztusi lelkülettel azokhoz is képesek odafordulni, akik – bíróságok ítélete alapján – jogosan kerültek „szorult helyzetbe”? Összeállításunk a börtönmisszióban – tőlünk távol – tevékenykedő keresztények törekvéseiről tudósít… >>

Tekintettel a térségre
Ott, ahol a büntetés-végrehajtás kifinomultan brutális módozatai még a közelmúltban is „népszokásnak” számítottak, talán érthető, hogy kezdetben nem csak a hatóságok fogadták értetlenül az elítéltek jogaival, életkörülményeivel, testi-lelki szükségleteivel törődni szándékozókat. Márpedig Közép-Ázsia nomád népei között még a szovjet időkben is párhuzamosan működött a hivatalos és a nem hivatalos igazságszolgáltatás. Állítólag még a múlt század közepén is bevett gyakorlat volt például a halálra ítélt feje köré vízben áztatott tevebőrt csavarni, majd cölöphöz kötözve hagyni, hogy a tűző napon zsugorodó bőr roppantsa össze a koponyáját… >>

Kirgizisztáni tereptanulmányúton a Nemzetközi Testvéri Börtöntársaság régiófelelőseivel
„Először talán azt kellene elérnünk, hogy az emberek ne automatikusan elvetemült gonosztevőket képzeljenek a börtönrácsok mögé, hanem emberi lényeket, akik valahol maguk is áldozatok, még ha saját bűneik áldozatai is.” A júliusi konferencia üzbég résztvevőjének mondata annak kapcsán jutott eszembe, hogy olvasom: őrizetbe vették a Biskek repülőterén augusztus 24-én – röviddel felszállás után – földbe csapódott Boeing–737-es pilótáját. Mindössze tizennyolc utas és a hétfős személyzet élte túl a hatvanöt halálos áldozatot követelő repülőgép-szerencsétlenséget. Nincs kizárva, hogy a súlyos „bűncselekménnyel” gyanúsított és bizonyára önvádtól is gyötrődő pilóta most rablásért, garázdaságért elítéltek társaságában várja perének tárgyalását. Mondjuk egy olyan büntetés-végrehajtási intézet fűtetlen cellájában, amelynek a fürdőhelyiségeiben télen is csak hideg vízben lehet mosni és mosakodni. >>

Sziklás, kopár hegyek szegélyezte katlanokon át vezet a főút
Sziklás, kopár hegyek szegélyezte katlanokon át vezet a főút a föld második legmagasabban fekvő alpesi óriás tavához, ám a nyári kánikula – nem kis meglepetésünkre – odafenn sem enyhül. Bár a 23 400 m2-en elterülő Iszik-köl többnyire télen sem fagy be, még kell némi fantázia ahhoz, hogy partja mentén felfedezzük a vezetőnk által kilátásba helyezett turistaparadicsomot. >>

Szeretett Iván
A Nemzetközi Testvéri Börtöntársaság kirgizisztáni szemináriumának bolgár származású vezetőjét egy kissé erőltetett angol szójáték kedvéért illette valaki IV. Iván orosz cár „rettegett” (terrible) jelzőjével, hogy azután – korrigálva a „véletlen” nyelvbotlást – tudtára adhassa, valójában mennyire szeretett (lovable) vezetője volt a közösségnek. Ivan Sotirovot a közszeretet mellett méltán övezte köztisztelet is, hiszen idestova másfél évtizede egyengeti a börtönmisszió ügyét az ökumené jegyében egy kulturálisan is rendkívül kevert térségben. >>

Evangélikus tétel
Kirgiz lutheránusok? No, nem egészen. Viszont – hála az internetes kutakodás, illetőleg kapcsolatfelvétel lehetőségének – már Közép-Ázsiába tett látogatásunk előtt tudtuk, hogy egyhetes ott-tartózkodásunk utolsó huszonnégy órájában a Kirgizisztáni Evangélikus-Lutheránus Egyház lelkészi vezetőjének vendégszeretetét élvezhetjük majd. Az azonban bennünket is meglepett, hogy errefelé kétszeresen is kisebbségi entitásnak számító vallásfelekezetünk két fővel is képviselteti magát a Nemzetközi Testvéri Börtöntársaság konferenciáján az Iszik-köl partján, s maga az egyház vezetője is heti rendszerességgel tart istentiszteletet egy biskeki börtönben. Aztán amikor végre „élőben” is megismerkedhettünk a kirgizisztáni evangélikusok püspökével, olyan nagyon már nem csodálkoztunk… >>

E heti Luther-idézet

Luther Idézet
„Ez a mondás (…hiszek egy keresztyén anyaszentegyházat…) éppúgy része a hitnek, mint más szavak. Ezért az egyházhoz értelmeddel nem férkõzhetsz közel, még ha összes szemüvegedet felteszed is. El tudja azt rejteni az ... >>

Kultúrkörök

Népzene és a százéves Nyugat
Az ország több pontján vehetnek részt evangélikus diákok ahhoz hasonló rendhagyó irodalomórán, mint amilyenre október 9-én Budapesten, a Hagyományok Házában került sor – tájékoztatta lapunkat Visnyei Emőke, a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz) Ladik kultúrmissziós szakcsoportjának munkatársa. >>

A megtisztító tűz
Látszatra az utóbbi időben Szokolay Sándor eltűnt a magyar zenei életből; megnyilatkozása mindig ünnepnek számított. A hetvenes-nyolcvanas években televíziós és rádiós műsorok gyakori szereplője volt, hangjára mindig odafigyelt a közélet, hiszen egyike az utolsó összekötő kapcsoknak Kodály Zoltán és a jelen között. >>

Újratemetik Janus Pannoniust
Ünnepélyes körülmények között újratemetik október 21-én a pécsi székesegyházban Janus Pannoniust. A nagy humanista költő és püspök maradványait még 1991-ben, a székesegyház fűtésrendszerének korszerűsítéséhez kapcsolódó árokásás alkalmával találták meg, majd hosszabb ideig tartó, komoly antropológiai vizsgálatoknak vetették alá, hogy kizárják a tévedés lehetőségét. >>

Vörösboros szilvatorta
Hozzávalók: 15 dkg kukoricaliszt, 2 csapott teáskanál sütőpor, 5 dkg darált dió, 3 dkg apróra vágott dió, 3 evőkanál vagdalt csokoládé, 7dkg mazsola, 10 dkg kristálycukor, 1 tasak vaníliás cukor, 2 darab tojás, 5 evőkanál étolaj, ˝ csésze vörösbor, szilva. >>

A vasárnap igéje

Egésznek látlak titeket
Filippiek! Tudjátok, ez számomra is furcsa, új látásmód: egésznek látlak titeket. Aki elkezdte bennetek a jót, be is fejezi. Ez már nem az én feladatom. Mondják, hogy mindegy, valaki mennyit él, tíz évet, tizennyolcat vagy nyolcvanat, az úgy, ahogy van, egész élet. Nincs olyan, hogy egy élet félbetörik. Minden élet egész. Most így látlak titeket. Így kell gondolkoznom mindnyájatokról! Kezdet és vég most egybeszerkesztődik, eggyé válik. >>

Oratio oecumenica

Oratio oecumenica
Urunk, mennyei Atyánk! Eléd hozzuk szívünk minden örömét, a perceket, melyekről nem szeretnénk megfeledkezni anélkül, hogy meg ne köszöntük volna ajándékaid. Eléd hozzuk életünk nehézségeit is, azokat a pillanatokat, melyeknek az értelmét még nem látjuk tisztán, és amelyekért még nagyon nehéz hálát adnunk neked. >>

Szószóró

Kinek van boldog élete?
Azt mondod, a kedvenc popénekesed boldog? Mert mindig minden plakáton, fotón jól néz ki? Lássuk csak: ahhoz, hogy fellépjen, innia kell a koncert előtt, nem is keveset. És amit utána iszik még, az sem kis adag. Tulajdonképpen aki iránt rajongsz, az a hétköznapi életben alkoholista, aki minél több koncertet ad, annál többet iszik. Ezért a való életben ráncos, gyűrött arcú. Láttam nemrég egész közelről. A fotósok sorra manipulálják a róla megjelenő képeket. Szerinted tényleg boldog egy ilyen élet? >>

ÉnekKincsTár

Szentlélek égi lángja, békesség lelke vagy
A Szentháromság ünnepe utáni huszonkettedik vasárnap üzenetét legjobban a Miatyánk ötödik kérésével fejezhetjük ki: „…bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek…” (Mt 6,12) >>