Napról napra

Jó csendben várni az Úr szabadítására. JSir 3,26 (Zsid 10,36; Mt 18,21–35; Fil 1,3–11; Zsolt 143) Várni… Dübörög minden és mindenki körülöttünk; ha akár csak egy percre is megállunk, rögtön elsodornak minket. Egyszerűen nem lehet mást tenni, mint felvenni a ritmust, elindulni a tömeggel és menni, menni, menni. Ahogy és ameddig a világ diktálja. És milyen érdekes mégis az ige! Hiszen nyíltan szembemegy a mai világgal, nyíltan megtagadja a világ ritmusát, és minden következménnyel számolva határozottan kimondja nekünk, gyakran céltalanul rohanó embereknek: nincs értelme rohanni, mert az Úr szabadítására jó várni…

Ne bízzatok az előkelőkben, egy emberben sem, mert nem tud megtartani. Zsolt 146,3 (1Tim 4,10; Hós 12,1–7; 2Kor 3,12–18) Bízni… Gyermekeinknek azt tanítjuk: ne bízz meg senkiben! Mindenhonnan csak azt halljuk, hogy bizalomra épített családok, házasságok, barátságok mennek tönkre, mert valaki visszaélt a bizalommal. Félelmetesnek tűnik a bizalmatlanság a világban, és fel kell tenni a kérdést: meg lehet-e még bízni bárkiben is? Ézsaiás próféta ezt írja: „…akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.” (Ézs 40,31) Az Úrban jó bízni…

Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Mk 16,15 (Hag 1,13; Jer 19,1–4.10–13; 2Kor 4,1–6) Menni… Én menjek el? Lesz ebből valami hasznom? Hiszen mi hasznom volna abból, hogy hirdetem szeretteimnek, barátaimnak, a körülöttem lévőknek az evangéliumot? Ebből inkább csak hátrányom származhat… Való igaz, nehéz racionális érvet találni minderre. És mégis milyen érdekes, hogy napról napra mindig vannak emberek, akik minden ésszerű magyarázat ellenére örömmel indulnak el, hogy hirdethessék az evangéliumot szerte a világban. Ők tudnak valamit. Tudják azt, hogy az Úrért jó menni…

A jó ember jó kincséből hoz elő jót, a gonosz ember gonosz kincséből hoz elő gonoszat. Mt 12,35 (Jer 5,25; Mt 7,1–6; 2Kor 4,7–12) Adni… Sokszor találkozunk olyan emberekkel, akiknek minden gondolata a jó cselekvése. Valaki élhetetleneknek, valaki csodálni való szenteknek tartja őket. És feltesszük a kérdést: mi értelme van annak, hogy önzetlenül jót tegyünk – gyakran a magunk kárára is – az emberekkel? Ennek bizony semmi… Pál azonban azt írja: „…a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.” (1Kor 1,18) Bár bolondságnak tűnik, de pont ezért jó adni…

Kigyógyítom őket a hűtlenségből, szívből szeretni fogom őket. Hós 14,5 (Mk 2,15; Jel 3,14–22; 2Kor 4,13–18) Gyógyulni… „Én már úgysem tudok megváltozni. Én már úgysem tudok meggyógyulni!” Sokszor hallott mondatok ezek elcsüggedt emberektől, akik félnek valamit kezdeni az életükkel. Pedig Isten minden gyógyulásra szoruló ember felé nyújtja a kezét, és azt mondja, sose add fel, sose csüggedj el, mert én szívből szeretlek, és kigyógyítalak minden betegségedből. Mert vele jó gyógyulni…

Határozzátok el szívetekben, hogy nem gondoltok előre a védekezésre, mert én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem. Lk 21,14–15 (2Krón 16,9a; Mt 26,20–25; 2Kor 5,1–10) Elhatározni… Sajnos gyakran érezhetjük életünkben, hogy amit szerettünk volna, azt nem tudjuk véghezvinni. Nincs hozzá erőnk, nincs hozzá bátorságunk. Jézus ezzel szemben határozottan bátorít minket a mai igében. Mert valóban sok minden esetleges az életünkben, de egy biztos: ha őt követjük, akkor senki sem fog tudni minket megállítani. Ezért mindent csakis az Úrral jó elhatározni…

Jairus esedezve kérte Jézust: „Kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon.” Mk 5,23 (Zsolt 95,4; Ézs 1,18–27; 2Kor 5,11–15) Kérni… Talán a legveszélyesebb dolog az életünkben. Hiszen minden egyes kérésünkkel elveszítjük függetlenségünket és önállóságunkat. Jairus is bizonyosan félve térdelt le Jézus elé. Bizonyosan félt, rettegett, hogy mi lesz mindennek az ára – de nem volt más választása. És milyen csodálatos Jézus: nem szab feltételeket, nem követel a segítségért semmit! Elindul, és megteszi, amit Jairus kért. Önzetlenül, önfeláldozóan, örömmel. Hogy felismerhesse a világ, Jézustól jó kérni…

Pongrácz Máté